Gyereknap

Gyerekkoromban minden évben kirándulni mentünk gyereknapon a családdal, illetve ott voltak a szüleim barátai és az ő gyerekeik is. A gyereknapi kirándulásainkat a szintén minden évben megtartott május elsejei túráinktól az különböztette meg, hogy valahol útközben megkaptuk a gyereknapi ajándékot, jellemzően egy óriási fagyikelyhet vagy egy tortát egy cukrászdában. A férjemnek hét testvére van, ők évente egyszer ettek epret: ez volt a gyereknapi ajándékuk.

Egyikőnk sem érezte soha, hogy ennél komolyabb meglepetést kellene kapnunk ilyenkor. Valószínűleg ezért nézzük őszinte döbbenettel ilyenkor a reklámokat, amelyek alapján rettenetes szülők vagyunk, amiért nem költünk el ilyenkor (is) súlyos tízezreket mindenféle játékra. Amelyeknek aztán úgyis az lenne a sorsuk, hogy néhány hétig érdekesek, aztán elkezdenek porosodni, végül bekerülnek abba a ládába, amelyben a már nem használt játékokat gyűjtjük. Ha megtelt a láda, a kinőtt ruhákkal együtt visszük valamelyik jótékonysági szervezethez.

Ezeknél a súlyos összegekbe kerülő dolgoknál sokkal többre tartjuk mindketten az együtt töltött időt, és – egyelőre úgy tűnik – a gyerekeink is. Manapság egyébként sokkal több lehetőség van az idő közös eltöltésére gyereknapkor is. Szinte nincs település, ahol ne szerveznének ilyenkor programokat, ha mást nem, hát egy körhintát, céllövöldét mindenhol lehet találni. De a legtöbb helyen tényleg tartalmas és érdekes programokat szerveznek, amit nemcsak a gyerekek, de a szülők is élvezhetnek.

Jövőre is inkább ilyen helyre vigye mindenki a gyerekét, ne a játékboltba!