2020.09.02. 18:25
Másfél évtized után megszűnik a rocktörténet kurzus Szegeden
Már az első meghirdetés alkalmával tolongtak a hallgatók a Szegedi Tudományegyetem rocktörténet kurzusán, amelynek népszerűsége az elmúlt 15 esztendőben szemernyit sem csökkent. A zenehallgatás művészetének világjárása tavasszal Törökországnál feneklett meg, az idei tanév rock ’n’ roll nélkül indul az intézmény életében. Pleskonics András kurzusvezető reményei szerint azonban ez csupán egy szünet a kurzusfolyam történetében.
Szeged 2020.08.28. Pleskonics András (Dr Rock) rocktörténet oktató fotó: Kuklis István (KI) Délmagyarország DM
Fotó: Kuklis István
A zenehallgatás művészetét tizenöt esztendővel ezelőtt kezdte tanítani a Szegedi Tudományegyetemen Pleskonics András, a szegedi rádiósként és televíziósként csak Plesi néven közismert földrajz–biológia szakos tanár, az IH Rendezvényközpont munkatársa.
A rocktörténet kurzus már első meghirdetése alkalmával hallgatók tömegét vonzotta.
– Meghirdettük, és percek alatt háromszázan jelentkeztek. Kinyitottam az Auditórium Maximum ajtaját, s úgy ültek egymás hegyén-hátán a hallgatók, mint szardíniák a dobozban. Ijedtemben rögtön be is csuktam. Majd nagy levegőt vettem, és elindult az utazás. Közöltem velük, hogy megtanítom őket egészen máshogy élvezni a zenét, mint addig tették – emlékezett vissza a kezdetekre.
Az elmúlt másfél évtizedben csaknem nyolcezer hallgató kalandozott vele kurzusain.
Világjárás
Az utazást a szó szoros értelmében kell venni, ugyanis az egyetemi kurzusok gyakorlatától eltérően a rocktörténet esetében nem ismétlődött időről időre a tananyag. Plesi tanítványaival a zene szárnyain a fél világot bebarangolta, a népek muzsikája mellett azok egyéb kulturális jegyeivel is megismerkedtek a hallgatók.
– A brit és amerikai térfél végigkalandozása után rájöttem, hogy Kanadát nem lehet megkerülni. Oscar Petersont, Céline Diont, a Nickelbacket, Jeff Healey-t. Aztán egyik ország követte a másikat, mindenből egy kicsi, és úgy belekeveredtem, mint majom a házi cérnába. Úgy voltam vele: ide nekem az egész világot! – mondta. Hallgatóival bejárták Kanadát, Mexikót, Dél-Amerika országait, a Karib-térség szigeteit, egész Afrikát és Ausztráliát, Óceániát, Indiát, Délkelet-Ázsiát, az arab országokat, a Közel-Keletet, majd tavasszal Törökországnál megfeneklett a kaland.
A bukásnál is fájóbb
A másfél évtized alatt mindössze egyetlen tanítványát buktatta meg, őt is csak kérésére.
– Egy hallgató levélben kérte az elégtelent, mert az Erasmus ösztöndíjához évismétlésre volt szüksége. A buktatás helyett inkább azt mondtam, szégyelld magad. Ha nem tudott az illető legalább egy-két szép gondolatot megfogalmazni a zenével kapcsolatban, megkértem, tagadja le, hogy valaha is ismertük egymást. Azt ajánlottam továbbá, hogy ha egy művelt, zenéhez értő társaságba keveredik, igyekezzen gyorsan lelépni. Hiszem ugyanis, hogy a zenei műveltség a kulturáltság egyik fontos fokmérője. Ez jobban fájt bármilyen utóvizsgánál – fejtette ki.
Szünet
Az idei félév rocktörténet kurzus nélkül indul az egyetemen. Bár a tematika megvolt, támogatást azonban nem kapott Pleskonics András a folytatáshoz.
– Egy nagy világjárás javán túl vagyok, de annyi szépség maradt még. Többek között egész Európa, Örményország, Grúzia, Mongólia, Kína, Oroszország és persze külön a hazai rocktörténet. A világutazás eltartana 2024-ig – mondta, majd hozzátette: bízik benne, hogy ez a leállás nem végleges, csupán egy szünet a kurzusfolyam történetében.
Reményei szerint a rocktörténet esetleg másik fórumon folytatódhat a jövőben.
Emellett elárulta, nem tölti majd tétlenül a félévet, ugyanis jelenleg egy pedagógiai módszertan kidolgozásán munkálkodik, amely szándékai szerint forradalmasíthatja a kortárs nevelést.