Már kétszer kaptak arany minősítést

Négy különböző hangfekvésű ci­­terával a konyhaasztalon fogadott minket Frank Yvette fotós kolléganőmmel otthonában – ahol próbálnak is – a Kisteleki Citerazenekar művészeti vezetője, Víghné Lócskai Krisztina.

Rögtön bemutatta asztaltársaságunkat, a kéthúros legmélyebb hangú bőgőciterától, a prímen és a kis basszuson át a tenorig. Mikor együtt szólnak, nagyzenekari hatást keltenek, ez is a cél, a hagyományostól eltérően különböző szólamokat játszanak a dalokon belül.

Imre bácsi nyomdokain

– Huszonhárom éve zenélek. Büszkeség, hogy tőle tanulhattam és együtt játszhattam az alapítóval, Rácz Imre bácsival, aki sajnos már nincs közöttünk, 2013-ban hunyt el – kezdte maga és a zenekar történetét Krisztina. Akkoriban Rácz Imrével kortársai, idősebbek játszottak – kotta nélkül, ahogy a fülükbe lopózott a dallam, és főleg dél-alföldi nótákat –, a fiatalságot 20 évesen egyedül képviselte, illetve utánpótláscsapatként gyerekzenekar is működött.

– Soha nem felejtem el. Többször mondta, vegyem át a zenekar vezetését, de méltatlannak éreztem magam a feladatra, és nemet mondtam.

A halálos ágyán azonban megígértette velem, átveszem és folytatom az ál­­tala megkezdett munkát. Nem mondhattam nemet... – emlékezett Víghné Lócskai Krisztina. Halkan hozzátette: – Bízom benne, hogy felnőttem a feladathoz.

Élvezetes műsorok

Műsoraikat igyekeznek szórakoztatóvá, változatossá tenni, kedvelik az úgynevezett harmonizált népzenét. Szeretnek tanulni, ezért minden évben tábort szerveznek, ahová a dévaványai Erdei Attilát hívják meg – Dévaványáról valók hangszereik is, Szilágyi Endre munkái –, aki a harmonizált népzenét, különböző tájegységek dallamainak díszítésmódjait tanítja ne­­kik.

– Ennek eredményeként is az általunk játszott stílus a vonós zenét idézi – közölte Krisztina.

Szeretik a kihívásokat. Er­­re bizonyíték, hogy 2018 áprilisá­ban Orosházán, tavaly no­­­­vemberben az egri online Palócgálán – videót kellett küldeni a vírushelyzet miatt, amit a közösségi házban vettek fel – is országos arany minősítést kaptak produkciójukért a KÓTA, vagyis a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetségének szakmai bírálatán.

Büszkék arra, hogy 2019-ben a mezőtúri nemzetközi fesztiválon 2. helyet értek el Unicum-kategóriában. 2015-ben Kecskeméten japán citerásokkal is találkoztak.

Eljött az ideje, hogy megemlítsük a tagokat: Békési Zsoltné Marietta, Békési Diána, Zudorné Hell Gyöngyi, Igács Brigitta, Zelei Dóra, Kurgyis Barbara, Hegedűs Fanni, Vígh Molli (Krisztina gyermeke), Bozó Péter, Szabó László és Csikós Máté.

Víghné Lócskai Krisztina fa­míliájából is verbuválódhatna kisebb együttes: rajta és a már említett egyetemista Mollin kívül a hangszeren korábban játszó, de végül a kézilabdát választó 17 éves ikerlányok, Lilla és Gréta, valamint Molli udvarlója, Csonka Erik is részt vehetne a családi muzsikálásban, utóbbi tagja az öttömösi zenekarnak.

– A férjem, László mindenben támogat minket – árulta el a családfő hozzájárulását. A fenti neveket böngészve kiderül, a Békési családot is ketten képviselik, a teljes csapat pedig igazi baráti társaság.

Szereplések, célok

A Kisteleki Citerazenekar 48 éve része a település életének. Részt vesznek népzenei találkozókon, főként a megyében, de országoson is. A helyi rendezvények állandó szereplői, és szívesen vállalnak fellépéseket a Napsugár Otthonban és a Hétszínvirág Óvodában hagyományápoló eseményeken, természetesen nem teljes létszámban – 12 tagúak –, csökkentett verzióban. Mert céljuk, hogy a citerán keresztül a fiatalsággal megismertessék, megszerettessék a népi hagyományokat és a népzene értékei nyújtotta kulturált szórakozási lehetőségeket.

Szeretnek sokszínű zenét játszani, minél több népzenei tájegység dallamait megszólaltatni és továbbadni, de „kibújt” már a húrok közül a Keresztapa legendás betétdala és más ismert sláger átirata is.

– A gyerekek, a fiatalok ér­deklődnek a citera, a citerázás iránt, a Rózsaliget Kollégiumban, ahol nevelőtanárként dolgozok, szoktunk muzsikálni egyszerűbb dallamokat játszva – árulta el Krisztina. Hozzáfűzte: a zenekar működését a Szalainé Marika vezette Napsugár Otthon Lakói Alapítvány segíti, költségvetésileg oda tartoznak.

A tücsök és a hangya

– Megpróbálhatnánk ebből megélni, de azt hiszem, a tü­csök sorsára jutnánk: zenélnénk, zenélnénk és zenélnénk, míg a „hangyák” dolgoznak, és felkopna az állunk. Megmarad hobbinak – mondta nevetve Krisztina.

Viszont a fejlődés, a folyamatos önképzés fontos, tanulnak a híres szentesi citerástól, Mélykútiné Németh Kornéliától és a már említett dévaványai Erdei Attilától. Kap­­csolatuk van még öttömösi, balotaszállási, szentesi, apátfalvi, földeáki, szegedi, szanki, jászszentlászlói és a dorozsmai citerásokkal, népdalkörökkel.

Nagy család

– Hogy mi a szép a citerázásban? Nekünk az összetartozás a legfontosabb, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mindenben számíthatunk a másikra, egymásra. A pénteki közös muzsikálás, a próba mindenkit kikapcsol, elfeledteti, szinte megszünteti a hét közben ránk rakódott terheket, a feszültségeket. Persze az is fontos, hogy élvezhető zenét produkáljunk és adjunk elő… – mondta Víghné Lócskai Krisztina.

Búcsúzásként megszólaltatta a citerákat, és eljátszott egy kedves kis dalt.

A citera

A citera magyar népi húros hangszer, amelyet pengetéssel szólaltatnak meg. Játék közben asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú, hasáb formájú. A citerafélék családjába tartozó hangszerek a világ szinte minden táján megtalálhatók, gyakran egymástól jelentősen eltérő méretűek és formájúak. Fontos közös jellemzőjük, hogy a húrok a hangszertest felett húzódnak, és nyakuk nincs. A kísérőhúrok nélkül szinte bármi lejátszható rajta. A ma leggyakrabban elterjedt változat a Dunántúli hasas és az Alföldi kölyökfejes citeratípus keveréke.