2021.04.24. 19:45
Harmóniát hordoznak a letűnt korok épületei – Galéria
Omladozó homlokzatok és napsugaras ormok őrzik a békeidők nosztalgiáját a Tisza-mente egyik legszebb városában. Kivételesen nem Szegedről, hanem az ugyancsak jelentős kulturális múlttal rendelkező Zentáról van most szó. Révész Róbert, a Délmagyarország egykori fotóriportere a város építészeti örökségeinek részleteiben mutatta meg a rejtett kincseket.
Fotó: Révész Róbert
Fotó: Révész Róbert
Az idő ráncai – Zentai anzixok nevet viseli Révész Róbert válogatott fotóinak összeállítása, melynek fókuszpontjába – ahogy a címe is jelzi – a képeslapok stílusára készült zentai épületrészletek kerültek. A fotós szerint hatalmas belső utazást jelentett számára ezeknek a rejtett kincseknek a megtalálása, hiszen a 120 évvel ezelőtti, polgári élettől pezsgő Zentát idézték meg.
Mindezt pénteken, egy beszélgetéssel egybekötött vetítésen tekinthette meg a zentai közönség a helyi alkotóházban. Szóba került, hogy a Tisza-parti város sajnos már csak árnyéka egykori önmagának. Ezt Beszédes István, az esemény moderátora Falcsik Mária, kortárs költőnő drámai soraival nyomatékosította: „porladt léc és horpadt bádog [...] ablakokba törve látod Zenta visszarengő óvilágod”.
Révész Róbert egyetért ezzel, azonban úgy gondolja, nem elégedhetünk meg a nosztalgiával. Az adott kor embere mindig egy régebbibe vágyik vissza, holott a jelenben is találhatunk értékeket.
Kihangsúlyozta, hogy Zenta, de más városok építészeti örökségéből is sokat tanulhatunk. Láthatjuk, hogy az egykori építők mennyire törekedtek a precizitásra, az aranymetszés szabályának betartására. Nem volt mindegy, hová kerül egy-egy oszlop vagy stukkó. A fotós szerint az így megépült házakban az élet is harmonikusabb lehetett.
Harmóniát hordoznak a letűnt korok épületei. Fotók: Révész Róbert
A szóban forgó fotókból album is készül, melyet a tervek szerint a szeptemberi városnapon mutatnak majd be. Révész Róbert munkáját és az eseményt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
Zentáról Szegedre, majd vissza
Révész Róbert tősgyökeres zentai fotográfus, de nemcsak szülővárosában ismert, hiszen Szegedhez is majdnem harminc év munkája fűzi. 1991-ben költözött Magyarországra, ahol 2018-ig dolgozott. Többek között a Szegedi Kortárs Balett és a Délmagyarország fotóriportere volt, valamint mindmáig a MASZK Egyesület munkatársa. Fő profilja a színház- és táncfotózás, de ezek mellett foglalkozik még fotógrafikákkal, jazz-fotózással és portréfotózással is. Néhány éve visszatért szülővárosába, legfrissebb képei a zentai épületekről, a helyi arcokról és a zsidó temetőről készülnek. Közösségi oldalán nyomon követhető munkássága.