2021.05.27. 21:05
Rokonok – kiállítás a jelenkor pásztornemzedékéről a vásárhelyi Tornyaiban – Galéria
A juhászok mindennapjait láttatja fekete-fehér fényképein Nagy Gábor néprajzkutató és fotográfus. A Rokonok című tárlat augusztusig látogatható a vásárhelyi Tornyai-múzeumban.
A pásztoremberek értékes és sajátos kultúrát hordoznak és őriznek mindmáig – Fotó: Tábori Szilvia
– Fontos misszióm, hogy megmutassam ezt a máig élő, ám egyre inkább eltűnőben lévő népi kultúrát
– fogalmazta meg küldetését Nagy Gábor néprajzkutató, népzenész és egyben fotográfus a Rokonok című kiállításának megnyitóján, a vásárhelyi Tornyai János Múzeum udvarán.
Nem véletlen, hogy Dömötör Mihály fotóművész méltatta a fekete-fehér, véleménye szerint lélekkel telítődött munkákat. A tárlat többjelentésű címére utalva említette a fényképész és a pásztorok közös vonásait, az elvitathatatlan természet- és zeneszeretetet, az ősi, rendíthetetlen nyugalmat. Majd Heideggert idézve tette hozzá: „Az ember nem a létezők ura, a lét pásztora”.
A pásztoremberek értékes és sajátos kultúrát hordoznak és őriznek mindmáig – Fotó: Tábori Szilvia
A képek szerzőit a tárlat rendezésében segítő néprajzkutató, Terendi Viktória muzeológus már a kordokumentumok apró momentumaira hívta fel a figyelmet. A nagyon is a jelenre emlékeztető tárgyak részleteire, miközben a fekete-fehér technikával a léleknek ad hangsúlyt a szerző. Arra buzdítja a leendő látogatókat, hogy a középső teremben csukott szemmel időzzenek el, mert Nagy Gábor zeneiségével nem csupán látható, átélhető a juhászok különleges világa.
Nagy Gábor a tárlatmegnyitón megjelent pásztoremberek iránti tiszteletét és a kialakult barátságot említette elsőként. Ahogy lapunknak mesélte: nem akkor született meg a jó kép, amikor volt tíz perce, fél órája, hanem amikor hosszasan közöttük járva magát az életet dokumentálta és őrizhette meg a történelemnek és a néprajztudománynak. Megtiszteltetés, amikor a saját életüket élve nem akartak megfelelni, tették, mint máskor a maguk dolgát, élték mindennapjaikat. És akkor talán mindaddig rejtett dolgok derülhettek ki.
– Próbálom a tisztelet és a becsület útját járni, nyitottan és őszinte érdeklődéssel közelítve feléjük. Hatalmas tudás az övék, hosszú évszázados, folyamatosan változó különleges kultúrát őriznek ők mindannyian.
Nem akkor született meg a jó kép, amikor volt tíz perce, fél órája, hanem amikor hosszasan közöttük járva magát az életet dokumentálta és őrizhette meg a történelemnek.
