2023.12.13. 07:00
Luca napja: mit ünneplünk december 13-án?
A férfiak kincset kerestek, a leányok férjjósló praktikákat végeztek, az asszonyok pedig többnyire csak a kemencepadkán üldögéltek Luca napján. Korántsem lustaságból, ugyanis mágikus cselekedet volt ez a nők részéről. Aznap kezdték el fonni a Luca-ostort, összerakni a Luca-széket, és december 13-án sütötték a Luca-pogácsát is, amely akár a halál ómenévé is válhatott.
Kulik Melinda muzeológus gyűjtötte csokorba lapunknak a Luca-napi néphagyományokat. Archív fotó: Koós Kata
A néphagyományban a legtöbb hiedelem december 13-hoz, Luca-naphoz kapcsolódik. A Gergely-naptár életbelépése előtt ez a nap volt a téli napforduló, az év legrövidebb napjaként és leghosszabb éjszakájaként jegyezték.
Boszorkányok éjszakája
A hosszú sötétség miatt sok háznál éjszakára bezárták az ajtókat, ablakokat, sőt akár fokhagymával is bekenték a kilincset, hogy védjék az otthonokat a boszorkányoktól, ugyanis ez a nap a hiedelem szerint gonoszjáró nap volt.
Azt gondolták, ezen a napon megjelennek a boszorkányok. Sokan a kutyákat is a szalmához, szénához kötötték, hogy őrizzék. Attól tartottak ugyanis, hogy a boszorkányok elcsennék
– mondta el lapunknak Kulik Melinda, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa.
Azzal folytatta, hogy azok számára, akik e baljós éjszakán mégis kimerészkedtek otthonukból, felettébb alkalmas volt ez az éj a kincskeresésre.
Ki kellett menni az útkereszteződéshez, és ott egy kört kellett rajzolni, ami védelmet nyújtott a boszorkányoktól. Úgy tartották, hogy a körben várva az ember meglátta, hol van elrejtve a kincs
– magyarázta.
Mágikus semmittevés
Luca napja dologtiltó nap volt, azaz tilos volt például varrni. Úgy tartották, hogy aki aznap varr, bevarrja a tyúkok fenekét, és nem lesz tojás. Nem volt szabad továbbá kenyeret sütni, mert azt gondolták, a kenyér kővé válik. Kenderszálat fonni sem lehetett, és aznap a vendégeket sem látták igazán szívesen.
Ezen a napon nem volt szabad semmit kölcsönadni. Ha vendég érkezett, akkor úgy tartották, hogy még mindig jobb volt, ha férfi, mint ha nő az illető. Például Tápén, ahogy megjelent a vendég, rögtön etetni kezdték Luca-pogácsával, hogy elfelejtse, miért is érkezett, hogy el ne vigyen semmit
– részletezte Kulik Melinda.
A nők a fél napjukat a kemencepadkán töltötték, ritkán keltek föl. Ez korántsem lustaság, hanem mágikus cselekedet volt a részükről. Úgy tartották ugyanis, hogy ezáltal a tyúkok is többet tojnak majd, több időt kotlanak a tojásaikon.
Szokás volt még a szomszéd tyúkja alól tojást lopni. Eközben azt mondták, hogy „az én tyúkom tojogáljon, a szomszédé meg kotkodáljon” – ismertette mosolyogva a nem éppen jó szándékú tradíciót a muzeológus.
További érdekes szokása volt ennek a napnak, hogy sok helyen szénnel töltöttek meg egy rostát, azzal füstölték meg a tyúkokat, hogy jól tojjanak. Más házaknál egy kört rajzoltak a földre, vagy kiraktak egy abroncsot, abba szórták a búzát és a kukoricát, hogy a védelmi körben egyenek a tyúkok.
Ólomból is jósoltak
Sok-sok férjjósló szokás is kapcsolódott ehhez a naphoz. Felsővároson például ólmot öntöttek a lányok, az ólom vízben megszilárdult formájából pedig vagy a leendő férj nevének kezdőbetűjére vagy foglalkozására lehetett következtetni.
Szokás volt az is, hogy a gombócok tésztájába férfinevet tartalmazó papírt rejtettek. Elkezdték forralni, majd amelyik gombóc a leghamarabb feljött, azt megnyitották, és amelyik férfinevet rejtette, úgy tartották, hogy olyan nevű lesz a lány férje
– mesélte a muzeológus.
Az alma a néphagyományban sok mindennek volt a jelképe, többek között a szerelemnek. Luca napján elkezdtek enni egy almát, de mindennap csak egy apró falatot haraptak belőle, egészen december 24-ig, karácsony böjtjéig.
December 24-én, az éjféli mise előtt vagy után a lányok a hátuk mögé dobták az almacsutkát, és úgy tartották, hogy akinek a lába elé esett, olyan nevű vagy az az ember lesz a lány férje
– fejtette ki.
Ostort fontak
Nemcsak almát kezdtek rágcsálni Luca napján, de ostort is fontak. Bőrszálakból készítették, és szintén december 24-ig kellett elkészülnie. A Luca-ostorral ugyanis az éjféli misén a lányok megcsapkodták óvatosan annak a legénynek a hátát, akit férjüknek szerettek volna.
Tápén volt szokás továbbá a bábuszerű gyékényköteg, azaz a gűgyű elkészítésének Luca-napi megkezdése. Karácsonyig mindennap újabb csomót kötöttek rá, majd az éjféli mise után az istállóban a gűgyűvel csutakolták le a jószágokat.
Egy csomót levettek a gűgyűből, és azt bedobták a kemencébe. Azért, hogy ha van a faluban boszorkány, jelenjen meg állat képében. Ha simán elégett a csomó, az azt jelezte, hogy nem volt a faluban boszorkány
– magyarázta Kulik Melinda.
Luca napján kezdték összeállítani továbbá Luca székét is.
Tizenháromféle fából rakták össze, s úgy tartották, hogy ha a karácsonyi éjféli mise után ráálltak, meglátták, hogy ki a boszorkány
– mondta.
Vészjósló tollak
Központi étele volt az ünnepnapnak a Luca-pogácsa, melybe pénzt rejtettek, és eredetileg a szegényeknek adták.
Szokás volt, hogy tollakat tettek a Luca-pogácsákra, úgy helyezték be sülni a kemencébe. Akinek a tolla megpirult vagy elégett, az azt jelezte, hogy az illető hamarosan meghal
– mondta Kulik Melinda.
A lányoknak aznap ajánlott volt halat enni, de inniuk nem volt szabad. Ha ezt betartották, éjfélkor ki kellett menniük a kúthoz, hogy annak vizébe nézve megláthassák, ki lesz a jövendőbelijük.
A pogácsa és a hal mellett a diónak is fontos szerep jutott Luca napján.
Fogtak 12 darab fél diót, amelyekbe vizet öntöttek. Karácsonykor megnézték, hogy melyikben mennyi víz maradt, ebből következtettek arra, hogy a következő évben melyik hónapban mennyi csapadék várható
– részletezte a muzeológus.
Ezen a napon vetették el a Luca-búzát is, abból pedig a jövő évi termésre következtettek. Sok helyen nem földbe ültették, hanem tányérra rakták a búzaszemeket, és vagy szentelt vízzel, vagy a szájban átöblögetett vízzel öntözgették, hogy kicsírázzon. Később a Luca-búza a karácsonyi asztal elmaradhatatlan éke volt, az ünnep után pedig odaadták az állatoknak, hogy megegyék.
Szokás volt mindemellett Luca napján a kotyolás, amikor főképp fiúk jártak házról házra, és mindenféle jókívánságokat mondtak a házak népének, amikért cserébe adományokat kaptak.
Luca napján elkezdtek enni egy almát, de mindennap csak egy apró falatot haraptak belőle, egészen december 24-ig, karácsony böjtjéig.
