2024.01.27. 17:30

Városi megemlékezéstől a nemzetközi színtérig

Múltösszegző kötet megírásával járult hozzá Miklós Péter a Vásárhelyi Őszi Tárlat idei jubileumához. A gazdag képanyaggal illusztrált kiadványban kritikák és tudósítások révén kalauzolja végig az eszmetörténész az olvasót a rangos képzőművészeti seregszemle történetén.

Koós Kata

A címzetes professzor tíz évet töltött el Hódmezővásárhely közművelődési és közgyűjteményi életében, ez idő alatt alkalma volt a tárlatrendezés folyamatait közelről szemlélni.

Fotó: Karnok Csaba

Idén hetvenéves a Vásárhelyi Őszi Tárlat, 1954 októberében rendezték az elsőt. Azóta mindössze egyetlen évben, 2021-ben a pandémia miatt maradt el a kiállítás.

1954-ben a város „felszabadulásának” tizedik évfordulója alkalmából rendezték meg, mert 1944. október 8-án foglalták el a szovjet csapatok Hódmezővásárhelyt. A Rákosi-korszak idején a sok városi megemlékezés egyikeként jött létre a Vásárhelyi Őszi Tárlat, amelyről már a következő években az a döntés született a helyi kulturális vezetők körében, Galyasi Miklós múzeumigazgató és Dömötör János akkori kulturális tanácsnok részéről, hogy megpróbálnak belőle hagyományt teremteni. Azt gondolom azonban, arra nem számítottak, hogy ebből hét évtizedes tradíció lesz

– mondta el lapunknak Miklós Péter eszmetörténész, akinek a napokban jelent meg a tárlat történetét összegző kötete Újragondolt tradíció. A Vásárhelyi Őszi Tárlat hetven éve a sajtó tükrében címmel a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával.

A címzetes professzor tíz évet töltött el Hódmezővásárhely közművelődési és közgyűjteményi életében. Ez idő alatt alkalma volt a tárlatrendezés folyamatait közelről szemlélni, sőt, öt éve tagja a zsűrinek, a katalógusok szerkesztője, amelyek közül háromnak az előszavát is ő írta.

A kötetben a tárlatról született kéttucatnyi kritikát és tudósítást közölt 1955-től egészen 2022-ig.

– Egyrészt a kortárs hírlapi anyagot, másrészt a művészeti lapokban, például a Szabad Művészet, Új Művészet, Tiszatáj, Élet és Irodalom folyóiratokban megjelent reflexiókat gyűjtöttem össze. Reprezentatív szövegeket igyekeztem válogatni, amelyek a kor közízlését, illetve annak a vásárhelyi kultúrával, művészélettel való kapcsolatát is bemutatják – részletezte.

Kitért arra is, hogy eleinte a tárlat lokális volt, elsősorban a „vásárhelyi iskolának” tekintett, ábrázoló realizmusnak a követőit vonultatta fel. Ám már az 1960–70-es években országos seregszemlévé nőtte ki magát, ahol az akkor még divatos szocialista realista látásmód mellett nagyon hamar megjelent a modernitás, majd az absztrakció.

A helyi alkotók, mint Kurucz D. István, Kohán György vagy Csikós András mellett az ország képzőművészeti elitje is bemutatkozott, amelyben nagy szerepe volt Szabó Ivánnak, aki a képzőművészeti főiskola tanáraként Mártélyon, Vásárhelyen táboroztatta nyaranta a diákjait

– részletezte a címzetes professzor.

Hozzátette, az országos merítés máig megmaradt. Sőt, immár határainkon is túlnyúlik.

– A kötet első két képe Ilona Keserü Ilona és Galambos Tamás műve, akik a nemzetközi képzőművészeti színtéren is jelen vannak. A Vásárhelyi Őszi Tárlatot ma már világszerte számon tartják, és a művészeti szcénának a tengerentúli világban is megbecsült alkotói hoznak ide képeket – mondta Miklós Péter.

A kötetet hatvan kép színesíti, amelyek között festmények, szobrok, grafikák, vegyes technikával készült művek és kerámiák is helyet kaptak. A kiadvány a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány honlapján elérhető.