Vigyázó szemetek Indiára vessétek!

Említettem már Döbrögit és Lúdas Matyit, említettem Dávidot és Góliátot, de tovább is van, mondom még: az eddig kizárólag színészként tevékenykedő Dev Patel legelső nagyjátékfilmjét látva felrémlik az álarcos igazságosztó, Batman alakja is, ahogyan természetesen Robin Hood is idecitálható. Továbbá muszáj megemlíteni még a John Wick-filmszériát és az Oldboyt is. Előbbit már csak azért is, mert magában a filmben is megemlítik egy ízben, utóbbit pedig azért, mert három dolog miatt is hasonlít A Majomemberre: keleten játszódó ultraerőszakos bosszútörténet.

A Majomember helyszíne egy fiktív indiai metropolisz, Yatana. Maga a cselekmény egy, a hinduizmusban ismert legendás alak, Hanuman történetét idézi fel forrásként, ami már a játékidő legelején kiderül. Arra viszont csak jóval később kapunk választ, hogy mégis miért száll szembe a címszereplő az említett nagyváros hatóságával, illetve a teljes pénzügyi elittel. A Majomember fokról fokra kerül egyre közelebb azokhoz, akik kakasként pöffeszkednek az egyszerű emberek szemétdombja felett, és ez a beépülés teszi ki a kétórás film játékidejének az első felét. Közben elejtett információmorzsákat kapunk arra vonatkozóan, ki is valójában a Majomember, mi motiválja őt, illetve konkrétan kik azok, akiken mindenképpen bosszút kell állnia.

A film első fele tehát az építkezés ideje. Az erőszak mértéke ekkor még meglehetősen szokványosnak mondható. A címszereplő ábrázolása is a megszokott sémákat követi, vagyis a bosszúra szomjazó kisember mindenre elszánt tekintetét oly sokszor láttuk már a mozivásznon. Oly sokszor láttuk már, de valljuk be, Lúdas Matyi alakja mindig és mindenhol vonzerővel bír. A Majomember előtt is egyetlen cél lebeg, és ezért a célért vért-verejtéket nem kímélve sanyargatja önmagát, majd aztán azokat, akik valamikor a múltban bűnt követtek el az ő kárára. Dev Patel filmje körülbelül egy óra elteltével kapcsol magasabb fokozatba, hogy azután eljöjjön az a pont, amikor már nincs visszaút. Az, hogy A Majomember második fele tobzódik az erőszakban, meglehetősen enyhe kifejezés. A bűnre, a gonoszságra egyéb iránt a sötét képi megjelenítés is ráerősít, mintegy ellenpontozva a múlt, az önfeledt gyermekkor idillikus világosságát. Egy olyan brutális filmnél, mint amilyen A Majomember, muszáj beszélni a verekedős jelenetekről is. A koreográfia vérprofi, fékevesztett tempó és tökéletes dinamizmus jellemzi a mozdulatokat, a gyors vágások pedig végig követhetőek. Ennek sikerében nem kis szerepe volt Jancsó Dávid vágónak (aki nem mellesleg a legendás filmrendező, Jancsó Miklós fia).

Az, hogy mit jelent ez a film egy indiai, vagy konkrétan egy hindu ember számára, nem tudhatom. Az biztos, hogy a mi kultúránkból nézve A Majomember különleges, mondhatni, egzotikus alkotás. Ugyanakkor az is tény, hogy az egzotikum leginkább csak a külsőségekben rejlik, egy kicsit oly módon, mint amivel A Védelmező harmadik része próbálkozott legutóbb (amikor Denzel Washington szimpatikus halálosztó karakterét áthelyezték Amerikából Olaszországba). A 18-as karika abszolút jogos, sőt a felnőttek közül is csak azoknak ajánlható A Majomember, akik nem rettennek vissza (szeretik?), ha egy film az erőszakot rendkívül explicit formában tálalja. 

6/10

Képalá: Akinek talán még maga Chuck Norris sem szólna be. A Majomember szerepében Dev Patel.