Kacagtató humorral beszélt egy komoly témáról Lackfi János

Közel száznegyven diák találkozott hétfőn kora délután Lackfi János költő, író, műfordítóval, aki szinte egyetlen szuszra vezényelt le két író-olvasó találkozót a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban

– Kutyafülét, azt nem írok, de verset, prózát igen; megjelent hatvankét könyvem, fele gyerekeknek, fele felnőtteknek. Hat saját gyermekem van, a nagy fiam a legidősebb már huszonnyolc éves, szőrös lábú pacák

– kezdte az író bemutatkozását a kisiskolásoknak, ezzel nagyjából felvezetve előadói stílusát. Kacagtatóan humoros, miközben mondandójába észrevétlen ismeretterjesztő morzsákat csempész. Móka és tekintély sajátos viszonyáról lapunknak a két előadás közötti szünetben úgy fogalmazott: a kérdés az, mi értünk tekintély alatt, a tanár láttán az osztályra telepedő fagyott csendet vajon?

– Azt a tekintélyt nem kérem. Ahhoz a természetfilmhez hasonlítanám ezt, amelyben egy cingár fiatal terelgette a bivalyokat. Ott ólálkodtak körülöttük az oroszlánok, de nem mertek közelebb menni, sőt, a kisfiút sem marták meg. Meggyőződésem szerint úgy gondolták, aki ilyen hatalmas állatokat őriz, nem lehet gyenge – mondta. Hozzátette még: a furfangos tekintély, az élménypedagógia elkötelezettje.

Amikor nem kell belefagyasztania a meleg matériát a diákokba ahhoz, hogy figyeljenek az előttük álló felnőttre. Az a tekintély semmit nem ér. Szerinte tudni kell akár bocsánatot is kérni a gyerektől, holott akkor vész el a tekintély, ha a valótlant igazságnak állítom be. Az őszinteség áthatja előadását is, nem véletlenül: – motiváltnak kell maradni a hitelességhez, a gyerekek egyből megérzik, ha csak előadást látnak és az előttük állót már régen nem érdekli a mondandója mögötti tartomány.