Tanszékként működik a pub

– Olyan ez a hely, mint egy gyakorlati tanszék – így fogalmazott a Dr. Rockként is ismert Pleskonics András, amikor szerda este a No Milk Today nevű pubban és lemezboltban vártuk, hogy megérkezzenek a zenészek. Mióta elkezdődött az őszi szemeszter az egyetemen, heti rendszerességgel ülnek itt össze örömzenélni főiskolás, egyetemista hallgatók. A csoport magja a főiskolai tanszéken újraindult rockkurzus hallgatóiból kerül ki, de a társaság nyitott, szinte minden alkalommal csatlakoznak új emberek. Ahogy elbeszélgettünk a húszas éveik elején járó fiatalokkal, kiderült, sokféle diák találkozik itt keddenként vagy szerdánként, az órarendektől függ az időpont. Van köztük, aki régóta zenél és tanulja is, akad, aki eddig más műfajjal foglalkozott, de olyan is, aki csak néhány hónapja kezdett el dobolni.

Otthon érzik magukat

A társaság egyik motorja Kispál Sára, aki ötödéves ének–német szakon az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon. – Olyan kisugárzása van a helynek, mintha hazajönnénk, otthon érezzük magunkat itt – mondta Sára és Kónya Kreszcensz Kristóf, aki angol–ének szakon tanul, és gyakran látni ilyenkor a mikrofon mögött. Sáritól származik a „kocsmai zongora” ötlete is. Immár egy pianínó is várja, hogy valaki leüljön mellé ezen alkalmakkor, és később kiderült, nem nagyon volt üresjárata.

Keresne egy zongorát

A zenélések helyszínét tulajdonképpen ő találta meg. A Pleskonics András szervezte rocktörténeti tábor alkalmával csatlakozott be egy jammelésbe, amelyen olyan zenészek is részt vettek, mint Fekete Jenő vagy Neumann Balázs. Ő ajánlotta a többieknek a rocktábort és a helyet is, a társaság jó részét aztán már itt ismerték meg. Szeptemberben elkezdődtek a zenélések, de hiányolták a zongorát a hangszerek közül, amelyet ugye nem hoz be csak úgy senki, míg gitárból volt, hogy nyolc is felbukkant. Felvetette Juhász Orsinak és Juhász Miklósnak, a hely tulajdonosainak, hogy keresne egy használt pianínót, amit megvehetnének. A zenészek szétdobják egymás között a vételárat, aztán összegyűjtik rá a pénzt.

Egy hét alatt a duplája

– Nyitottak voltak az ötletre. Felmentem a Marketplace-re, és találtam rögtön két pianínót is. Az első, a drágább elég ramaty állapotban volt, de a másodikat itt árulták a szomszéd utcában költözés miatt. Kiderült, hogy egy zongoratanárnőé volt. Másnap elhoztuk jó néhány lemez társaságában, amiktől szintén meg akart szabadulni a tulajdonos. A pultra kikerült egy edény, amibe a vendégek bedobhatták, amennyivel hozzájárulnának. Körülbelül egy hét alatt a duplája összegyűlt a szükséges összegnek – mesélte Kispál Sára a közösségi zongora történetét, ami arra utal, hogy a közönség is díjazza ezeket az estéket. Az ötlet megszületésétől számított egy hét múlva tehát már ott állt a pianínó a pubban. Azóta fel is hangolták, mi is meghallgattuk, nagyon szépen szól. A maradék pénzt újabb hangszerekre költik.