A Salamon töke nem az, amire gondolunk

Fénylik, mint a Salamon töke, áll, mint Katiban a gyerek – kettő a leginkább félreértett szólásaink közül. Nap mint nap használunk olyan állandósult szókapcsolatokat, amikről már nem tudjuk, mit jelentett eredetileg. Az egyértelmű, mi történik, amikor valaki ár ellen úszik – de miért a rezet vágjuk ki, amikor jól teljesítünk? A fene essen belé – mondjuk, de mégis, mi az a fene?

Kati és a gyerek

Kati és a gyerek példája néhány éve az internetet is bejárta – csak éppen a katit kisbetűvel írták. Közkeletű tévedés volt, olvashattuk, hogy egy várandós nőre utal a mondás, holott egy eszközről volt szó, amivel régen egy helyben tartották az izgő-mozgó apróságokat. A bébikomp kerekek nélküli változataként kell elképzelni. Balázs Géza, a neves nyelvész és néprajzkutató azonban cáfolta ezt a verziót: néprajzi adat nincs rá, hogy az állókának is nevezett eszközt katinak hívták volna, mintegy megszemélyesítve a „bébi­szittert”.

Arra viszont van, hogy a szólásnak van egy szamosközi változata: „Biztos, mint Katiban a gyerek.” Mégiscsak visszajutottunk a terhességhez, ráadásul, mint a szakértő írja, a „kati” több adat szerint is sok helyen jelenti a női nemi szervet vagy éppen szeretőt – például Bálint Sándor Szegedi szótárában. A szóláshasonlat jelentése egyébként: biztosan, szilárdan áll valami.

Salamon fényes töke

A cikk ötlete Salamon fényes töke kapcsán fogalmazódott meg bennünk. Amikor arról kerestünk adatokat, lehetett-e magyar hagyomány is a tökfaragás, találtunk egy érdekes legendát a mondás eredetéről: „Fényes, mint a Salamon töke”. Salamon, Árpád-házi királyunk trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. 1081-ben Salamon elismerte Lászlót mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét, de terveket szőtt a trón visszaszerzésére. László a visegrádi vár tornyába záratta, és sötétedés után töklámpásokkal világították ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges „fáklyák” a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. A vár, ahol Salamon raboskodott, nem maradt fenn, romjainak köveiből építtetett új várat IV. Béla a tatárjárás után.

Rézpénz és fakép

Két, ma is használatos állandósult szókapcsolatunk eredetét a régi kártya- vagy kockajátékokban kereshetjük. A Mi fán terem? című könyvben is szerepel a magyarázat: azt a könnyelmű, diadalmas, lendületes mozdulatot látjuk itt viszont, amivel a játékos kitette az asztalra a rezet, ami a játék tétje – a réz itt rézpénzként használatos. A kitesz magáért ugyanerről a tőről fakad. Ez is arra utal, hogy a játék előtt kötelező volt kitenni a megtett tétet – ez lehetett egy összeg vagy értéktárgy – az asztalra vagy a földre.

Ha valaki csal a játékban, azt előbb-utóbb faképnél hagyják – ezt általában negatív értelemben használjuk, pedig eredetileg nem volt benne semmi rossz. A faragott kapu elé kikísért vendég hagyta a faképnél a házigazdát – ami a kapura volt faragva. Aki azonban azt kívánta, hogy vigye el a csalót a fene vagy a rossebb, az régen sem kívánt vele jót. Mindkettővel betegségeket jelöltek: a fene a lépfene szóban máig megmaradt. A Pallas nagy lexikona szerint mint főnév különféle fekélyes, kiütéses sebekkel járó bőrbetegségek gyűjtőneve, amely „eszi, rágja a testet”. A hidegfene a csont megbetegedése volt, a melegfene a végtagoké, a rákfene az arc bőrbetegsége, a farkasfene a herpesz. A szócikk említ még holtfene, folyófene, fészkesfene, feketefene, fityfene, fütykösfene betegségeket is, egyik sem hangzik túl bizalomgerjesztően.

A rossebb egyes elméletek szerint a szifiliszre volt használatos. A radai rossebb ez értelemben eredhet a Radán kezelt szifiliszes francia katonáktól, egy másik értelmezés szerint viszont az 1711-es radai pestisjárványra utal.

Bibliai eredet

Ha figyelmeztettük a hamiskártyást, mondhatjuk: ha baja esik, mi mossuk kezeinket. Ez egy bibliai eredetű szólás, Pilátus kézmosására emlékeztet. Először nem akarta elítélni Jézust, de másodszor engedett a népharagnak. A döntés felelősségét azonban áthárította rájuk a jelképes, tömeg előtti kézmosással, mondván: „Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, ti lássátok!”

Aki belefeledkezik a szerencsejátékokba, az nagy eséllyel ágrólszakadt lesz – ezt ma abban szegény, nincstelen értelemben használjuk. Eredeti értelme azonban az akasztott emberekre utalt, akik szerencsésen végezték, mert leszakadt a faág, amire felhúzták őket. Aki ilyen módon megúszta a halált, azt általában szabadon engedték, hiszen az akasztás megtörtént akkor is, ha a bűnös túlélte. Ezeket az embereket nevezték ágról szakadtnak.

Bárdos Vilmos Szólások és közmondások eredete című szótárában megtalálni annak magyarázatát is, mi történhetett akkor, ha a meggazdagodás nagy terve csütörtököt mondott. A szólásnak valószínűleg nincs köze a hét negyedik napjához: korábban csettet vet, csüttöt vet formában létezhetett. Azt feltételezik, hogy a csett, csött, csütt hangutánzó szavak azt a csattanást jelölték a régi lőfegyvereknél, amikor azok nem sültek el a ravasz meghúzásánál. A csüttöt vet alakból német hatásra alakulhatott ki a csüttöt mond forma, a csüttöt pedig a népnyelv a hasonló alakú csütörtök szóra cserélte le.

Elvarázsolt emberek

Ha viszont a csaló lóvá teszi a játékostársakat, azaz sikeresen becsapja, annak hátterében varázslatot gyaníthatunk. A szólás ugyanis a boszorkányokkal kapcsolatos hiedelmekből ered. Azt a hiedelmet mindenki ismeri, hogy a boszorkányok seprűn tudtak lovagolni, az kevésbé közismert, hogy a néphit szerint lóvá is tudták változtatni áldozatukat. Így repültek rajta az orgiák színhelyére – akit lóvá tettek, azaz elvarázsoltak, azzal azt tett a boszorkány, amit akart, ki volt neki szolgáltatva: az állandósult szókapcsolat a régi időkben megkínzást jelenthetett.