Három táncjáték egy este alatt

A Concerto táncjáték Bartók-zenére készült koreográfiáját a Müpával koprodukcióban a Bartók Tavasz programsorozat záró előadásaként játszotta először tavasszal a Szegedi Kortárs Balett társulata és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Azóta egyszer láthatta élőben a publikum a darabot a Szegedért Alapítvány díjátadó gáláján.

Bartók lázálmai

A Concerto üzenete szorosan összefügg a szerző New Yorkban 1943-ban, a mű keletkezésekor átélt élethelyzetével.

Bartók há­­rom éven át tartó alkotói csend után, kórházi kezelése alatt írta a zenekari művet, amelyben gyötrődés és életszeretet, kétségbeesés és remény egyaránt tükröződik. A táncjáték Bartók alakját szereplőként is megidézi, ismert színpadi figuráit pedig látomásként jeleníti meg: a Kékszakállút, a Mandarint, a Fából faragott királyfit. A zenéjében megfogalmazott víziók megjelenítésére Juronics Tamás, az együttes művészi vezetője erős képi világot hozott létre Mojzes Dóra divattervezővel. Bartók láz­­álmai elevenednek meg a színpadon, aki szenvedélyesen szerette a bogarakat, rovarokat. Ez adja az allegória alapját.

Kortárs zeneművek

A Müpa tavalyi zeneműpályázatának zsűritagjaként Juronics Tamás is részt vett a fiatal magyar szerzők legjobb művei­nek kiválasztásában.

– Lázár Dániel darabja rögtön felkeltette a figyelmemet, hiszen egységes, ritmikailag kifejezetten jól táncolható, mintegy húszperces mű, amelyet a szerző táncetűdnek írt. A másik, ami megmozgatott, Molnár Viktor alkotása, amely kilenc perc mindössze, de annál összetettebb, erős, színpadiasan feszült, néha szinte horrorisztikus hangulatot ébresztő szerzemény. Mindkettőre krokiszerű gondolatokat lehet koreografálni. Az alapötlet Bartók Béla Concerto című műve köré épül, amely magában hordozza, hogy egyfajta koncertről van szó, és ez adja az est szerkezeti egységét – mondta el a Kossuth-díjas táncművész és koreográfus. Hozzátette, a Szegedi Szimfonikus Zenekar mindhárom darab esetében a színpadon helyezkedik el, ettől a zene jelenléte emblematikusabb, a néző egyszerre kap koncertélményt és ahhoz tartozó, a zenekar előtt látható történeteket, érzeteket, három táncjátékot.

Barbárok és szentek

A Vadak című produkcióban a rács mögött lévő csoport törzsi rítust idéző harci táncban mu­­tatja magát a közönségnek. A barbárszerű közösség ereje fe­­nyegetően hat a rács túloldalán lévőkre. A különbség drámaian kirajzolódik, a tánc ösztönös vadsága és a civilizált nézői attitűd egyre feszültebb távolságba sodródik egymástól. Amikor az elválasztó rács kinyílik, végzetes áldozati tánc veszi kezdetét.

A szent című táncjáték során pedig test és lélek harca elevenedik meg, a hit keresése, a jóságra való törekvés áll állandó küzdelemben az emberi gyarlósággal, a testből fakadó vágyakkal. A darab egy szexualitásából élő nő önmarcangolását, önigazolási vágyát mutatja meg, hogy tisztának, szentnek érezhesse ma­­gát. Ennek a küzdelemnek a nehézségéről, belső bugyrairól, őrületig feszülő lehetetlenségéről szól a rövid mű.