Az avar harcászatról tartott előadással ért véget a sorozat Vásárhelyen

Harcászati témával záródott a Korok, kultúrák, lelőhelyek régészeti sorozat a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban. Pintér-Nagy Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének adjunktusa az avar hadsereg harcmodoráról tartott előadást. Ám némileg árnyalta azt az általános közvélekedést, hogy a nomád, vehemensnek és vadnak tartott közép-ázsiai eredetű nép csakis könnyűfegyverzetű lovas haderejével ért el sikereket. 

Kelepcébe csalt ellenség

A harctéri fegyelem érdekében mindenre alaposan felkészült az avar hadsereg; a taktikai elemeket például vadászatokon rögzítették, különböző kisebb egységekben próbálták ki. Ahogy megtervezték az átkeléseket a folyókon, megszervezték az ellátmány utánpótlását is. Pintér-Nagy Katalin kitért arra is: hirtelen, meglepetésszerű támadásokkal, időnként a természeti csapásokat kihasználva vezették hadjárataikat az avarok. A pszichológiai hadviselés ugyancsak jellemzőjük volt, félelmetes zajokkal, üvöltéssel igyekeztek megfélemlíteni az ellenfelet. Ahhoz pedig, hogy minél nagyobbnak tűnjön hadseregük, bevetették a tartalék lovakat. 

– A színlelt visszavonulás taktikája először a róluk szóló leírásokban jelent meg. Az ellenfél hadrendjét úgy bontották meg, hogy a támadó avar egység váratlan visszavonulót fújt, az őket követő ellenfelet így elcsalták a közelben rejtőzködő csapatokig. Gyakran vitte sikerre a haderőt ez a sajátos eljárás, hasonlóan a felperzselt föld taktikájához – hangsúlyozta a Szegedi Egyetem Régészeti Tanszékének adjunktusa. 

Összetett harcászat 

A nomád népek harcmodora kapcsán a történetírók többsége a könnyűfegyverzetű lovasság jelentőségét emelte ki. Holott ennél lényegesen változatosabb és sokszínű volt a harcászati technikájuk. Mint azt Pintér-Nagy Katalin lapunknak elmondta: az Avar Kaganátus fennállása első időszakában intenzíven támadta a bizánci birodalom balkáni területeit, hatalmas sikerekkel. Ehhez pedig egy jól szervezett, különféle egységekből álló hadsereg kellett. Bár harcászatuk valóban a könnyűfegyverzetű lovasságra alapozott, de nem kizárólag: a nehézfegyverzetű lovasság,  a gyalogság és a hatékony ostromtechnika mind hozzájárultak sikereikhez a csatatéren. 

Fegyvereikben az avarok szintén széles repertoárból merítettek, használtak íjakat, nyilakat, lándzsát,  ütő-, vágó- és sújtófegyvereket. Hódításaikkal Közép-Kelet Európa területén nagyhatalmi pozíciót szereztek nagyjából a 620-as évekig, a környező birodalmak forrásai őrzik emléküket. Később inkább a Kárpát medencében voltak jelen, ott számtalan avar kori régészeti lelőhely ismert. Egyik például a székkutas-kápolnadűlői temető.

Kötet a régészeti eredményekről

A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult 2022-2023. évi Korok, kultúrák, lelőhelyek sorozatban elhangzott előadások anyagát hamarosan egy több mint száz oldalas tanulmánykötetben ismerhetik meg a középkor története és régészeti eredményei iránt érdeklődők.