Szédítő száguldás Isten kalandparkjában

Lackfi János szerint Istent gyakran feltesszük a legfelső polcra, porfogónak. Pedig elképesztő közel van hozzánk: ő az ásványvizünkben a bubi, a bőrünkön a tetkó, a kártyánkban a chip, a benzinkúton a wi-fi, a hamburgerünkben a só, a lelkünkben a furdalás és az ujjongás, tüdőnkben a levegő. Érdemes tehát vagányul, humorral, mélységes lenyűgözöttséggel beszélni róla. Az író, költő, műfordító imaélményekből táplálkozó, eleinte közösségi oldalán publikált írásait #jótéjtpuszi címen rendezte kötetbe. Irodalmi előadása előtt a vásárhelyi könyvtárban lapunknak is elmesélte, hogyan lőtte mellbe a Jóisten őt egy vállról indítható rakétával.

Isten egészen más

A dédelgetett hamis Istenképek helyett ha ráhangolódunk a Bibliára és elsajátítjuk a Jóisten nyelvezetét, dialektusát, akkor félreérthetetlenül kibontakozik, milyen közel van hozzánk. És bár Lackfi János szerint kétségtelenül nehezen megemészthető, hogy a hatalmas Isten gyengéden vonz magához, kapunk tőle segítséget. Ha például a teológiai kifejezéseket némileg lehántjuk erről a történetről, egészen közvetlenül, nagyon mai műfajokban szólhatunk hozzá és róla. Az író úgy látja, Istennek kiváló a humora, csak rá kell hangolódnunk. 

– Egyszer egy teológustól megkérdezte valaki, milyen is Isten? Ő erre annyit felelt: egészen más. Megalkotjuk a saját kategóriáinkat, még a Teremtőt is az elvárásainkhoz akarjuk igazítani. Miközben azt már alig észrevehető, hogy a maga képére formálta az embert, mert összekenjük magunkat haraggal, önzéssel, indulattal – magyarázta.  

Panaszkodni a rondaságán

– Egy bölcs rabbitól hallottam egy hozzám igen közel álló gondolatot: ha végigtekintünk a teremtésen akkor láthatjuk, hogy az ember befejezetlen. Ez azt jelenti, hogy lelkében lealacsonyodhat az állati ösztönök szintjére, miközben mások viszont felforgatják a mindenséget. Egyetlen szikrával, következetességgel és kitartással igazán izgalmassá tehetnénk a világot. Ehelyett panaszkodunk a rondaságán és kifogásoljuk mindazt, ami ellen tevékenyen mi magunk is tehetnénk. Ne legyünk hát tétlenek – mondta Lackfi. Majd azt, hogy nem akkor kell viccelni, amikor Isten éppen mély sebeinket segít begyógyítani. Olyankor a gyógyulásba és az ölelésébe kell bele engedni magunkat, máskor viszont igenis a humor az eszköze, hogy megértesse velünk szándékait. 

Több ezer éves üzenetek

Lackfi szerint érdemes észrevennünk, hogy a Jóisten sejtszinten velünk van és mindenféle eszközt, módot felhasznál arra, hogy szóljon hozzánk. Akár még az interneten keresztül is. Ám ez nem olyan, mint a rágógumi, amelynek öt perc után semmi zamata. Kizárólagos figyelemmel kell ízlelgetni Isten igéjét: bele kell tenni azt az időt, hagyni érlelődni, eljutni egyről a kettőre. Hinni nem csupán a templomban lehet vagy kell. Jöhet egy álomban, egy embertársunk szavain keresztül, egy rendszámtáblán akár vagy egy óriásplakáton. Különös, több ezer éves üzeneteket csempészhet az életünkbe. Lacki János felnőtt megtérőnek mondja magát, miután évekkel ezelőtt Isten egy vállról indítható rakétával mellbe lőtte. 

– Lényegében szüntelen bóklászásra invitált a a saját kalandparkjába. Én pedig az olvasókat hívom meg oda – mondta erről.