Kálmány Lajosra emlékeztek Palotán

– Nagyon sok nála ismertebb néprajzkutató van Magyarországon, ő azonban ezen a téren úttörő munkát végzett, az első folkloristák egyike volt – mondta Kasuba Róbert csanádpalotai plébános, aki megszervezte a Kálmány Lajos-emlékkonferenciát.

A szombati rendezvényt a városháza dísztermében tartották meg többek között egyetemi professzorok és helytörténészek közreműködésével. A konferencia a templom felszentelésének 250. évfordulóját köszöntő programsorozat nyitánya volt – ötlete egyébként a makói múzeumigazgatótól, Szikszai Zsuzsannától származott. 

A szegedi születésű Kálmány Lajos 1894-ben, káplánként került Csanádpalotára, majd ugyanabban az évben plébánosa lett a községnek. Nagyon sokat tett, hogy a környéken fellelhető néprajzi kincseket, népi balladákat, katonadalokat, meséket, játékokat, imákat összegyűjtse, emellett – a korban szokatlan módon – nagyon közvetlenül kezelte a híveket. Éppen ezért tudta elérni, hogy az emberek bizalmukba fogadják.

– Az ő alapos munkájának köszönhető, hogy az itteni néphagyományok az idők változásával nem tűntek el nyomtalanul – mondta róla Kasuba Róbert.

 Összesen egyébként 35 évet töltött a papi pályán. 1910-ben betegsége miatt Csanádpalotáról nyugdíjazták; ekkor visszaköltözött Szegedre, ott is halt meg 67 évesen. A szegedi Dugonics temetőben nyugszik. 

Kálmány Lajosnak Csanádpalota főterén, a templommal szemben emléktáblája van, nevét utca is viseli  a kisvárosban. Életművének egy jelentős része ugyanakkor kiadatlan, és egyelőre össze sincs gyűjtve. Kasuba Róbert azt mondta, a kiadás olyan volumenű munkát és anyagi ráfordítást igényelne, ami meghaladná a plébánia erejét. Most együttműködő partnereket keresnek ehhez – többek között a néprajzhoz értő szakembereket.