Filmkritika: Megvakít a szerelem

Megkockáztatom, hogy a Látom, amit látsz alapkoncepciója blackmirrorosabb, mint a Black Mirror legújabb évada. Adott egy különleges szerkezet, aminek a segítségével a film főhőse, Ábel képes lesz más szemével látni. A fiatal férfi és csapata ezt arra használja fel, hogy elveszett gyerekeket kerítsenek elő. Minden gördülékenyen zajlik, mígnem Ábel egy, már felnőtt nő szeme világába nyer bepillantást. Ezután beleszeret a nőbe. Vagy most stílszerűen fogalmazzunk is úgy, hogy ez szerelem első látásra. Onnantól kezdve, hogy Ábel személyesen is megismerkedik Verával, az addigi sci-fi – dráma műfajkeveredés átcsap romantikus filmbe. Vera és Ábel randizgatásait követhetjük nyomon, miközben megtudjuk, hogy a szerelem szó szerint vakká teheti a férfit. Ábel ugyanis előszeretettel nézi a világot Vera szemén keresztül, ám ha ezt túlzásba viszi, bennragad a nő világában, majd végleg elveszíti a látását. Munkatársai több ízben is figyelmeztetik a hősszerelmes férfit, ám ő fittyet hány a jótanácsokra. 

Fogalmam sincs, hogy az elsőfilmes Szabó Mátyás kapott-e jótanácsokat a film forgatása előtt, de ha igen, egészen biztos, hogy ő is fittyet hányt valamennyire. Ennek hála sikerült neki az a mutatvány, hogy az alapvetően izgalmas helyzetből összehozza az év egyik legrosszabb magyar filmjét.

Nem emlékszem már, melyik volt az a jelenet, aminek láttán végérvényesen rájöttem, hogy a Látom, amit látsz botrányosan rossz film. Annyi bizonyos, hogy e felismerést követően már semmit sem tudtam komolyan venni benne. A főhős abban leli örömét, hogy a szerelme szemén keresztül nézheti a világot? Miért? Tán magát akarja nézegetni, miután megcsókolja a lányt? (Hogy most a csóknál többre inkább ne is gondoljunk!) Tényleg ellopná a gyerekek életét megmentő berendezést, csak hogy tovább élvezkedhessen? Vera egy ejnye-bejnyével elintézi azt, hogy a pasi, akinek bejön, gyakorlatilag mindent lát, amit ő? Hogy lehetnek így titkai? Milyen beteges dolog ez, de komolyan! A Verát alakító Hartai Petra és az Ábel szerepében látható Vilmányi Benett nem is tudnak mit kezdeni rendkívül ócskán megírt szerepeikkel. Így a film legrosszabb jelenetei épp azok, amikor a szerelmesek együtt vannak. Látszik, hogy a forgatókönyvnek halvány gőze sincs, miről beszélgessen egymással az ifjú gerlepár, pedig amúgy lenne mit mesélniük egymásnak, például az előéletükről. Az, hogy egyikük sem izgalmas karakter, nem fejezi ki azt, igazából mennyire érdektelen mindkettő. Pedig milyen elégedett lehetett Szabó Mátyás rendező a nagy ötletével, ami tényleg egy kicsit olyan, mint egy Black Mirror-epizód. Annyi de annyi izgalmas lehetőség lett volna az alapsztoriban, de az alkotók, úgy tűnik, mindenáron romantikus filmben gondolkodtak. Senki sem szólt nekik, hogy ez így nem fog működni? Amikor Ábel a botsáskák életmódjáról kérdezi Verát, a lány bebábozódásról beszél, továbbá arról, hogy ezek az élőlények, amíg a gubóban vannak, mit sem tudnak a külvilágról. Szóval amikor mindez elhangzik, még azt lehet gondolni, hogy a Látom, amit látsz egy olyan művészfilm lesz, ami végül filozófiai mélységekig hatol. Ehhez képest azonban bárminemű mélység helyett csak a nagy büdös unalmat kapjuk, spenóttal ízesítve.        

3/10