Csaknem százéves sziglinaplóra bukkant szülei pincéjében

Mivel töltötte egy szingli nő a hétköznapjait a Horthy-korszakban? Milyen elvárásokkal fordult felé a családja? Mennyit ért a társadalomban egyedülállóként? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ a Café Radnóti vendégei szerdán este. A pódiumbeszélgetés díszvendége Kiss Zsuzsanna társadalomtörténész, az ELTE Szociológiai Intézetének igazgatója volt, akit Baráth Katalin, az SZTE Jelenkortörténeti Tanszékének munkatársa faggatott arról a szinglinaplóról, amelyre Kiss Zsuzsanna szülei pincéjében bukkant rá. Édesapja éppen a lomokat tüzelte, amikor kezébe akadt felesége nagynénjének, Pajkr Hildegárdnak a naplója. A család Csehországból költözött Magyarországra a 19. század végén, Hildegárd édesapja cukrászati papírkellékeket gyártó üzemet alapított és vezetett Budapesten, amelynek révén jó módban éltek.

Baráth Katalin úgy fogalmazott, hogy Kiss Zsuzsanna a csaknem száz évvel ezelőtti Bridget Jones naplójára bukkant szülei pincéjében. A dokumentum ugyanis egy Horthy-korszakban élt, szingli nő érzelem- és gondolatvilágába enged bepillantást. Aki egyetemet végzett, dolgozott a családi vállalkozásban, vásárolt, moziban és színházban szórakozott, tornázott, teniszezett, főző- és repülőtanfolyamra járt. Mindemellett két férfi közt őrlődött, de mindkettővel szemben kifogásokat támasztott a családja. A kezdő orvos egzisztenciáját, a nagyüzem-vezető zsidó származását kifogásolták. A családi legendárium szerint, mivel Hildegárd az igaz szerelméhez nem mehetett hozzá, végül soha nem házasodott meg.