Hány kacsa van a képen?

– kiáltotta lelkesen nagymamájának egy 4-5 éves forma apróság Gyulán, akire úgy kellett ráparancsolni, nehogy még két lépést közelítsen, mert akkor beleesik a várkerti tóba. Megállt a parton, de egy-egy arasznyival mindig közelített, ezért a nagyinak újra és újra fegyelmezni kellett. Célját végül kacsás fotók készítésével érte el.

Az év végén is elutaztam Gyulára, kicsit pihenni, lazítani, nem gondolni semmire, olvasni, sétálni, jókat ebédelni. A hazaút napján, szombaton ültem le a tóparton kacsákat nézni, és mobilommal pár képet „kattintottam” róluk. Siklottak a vízen és olykor kitotyogtak a szárazra élelmet keresni, mert ekkoriban kevesebb az „etetőturista”, mint az év más időszakaiban, bár szilveszterre jócskán elfogytak a szálláshelyek. Nekem még került három éjszakányi, pedig későn szóltam a vendégház tulajdonosának, kedves ismerősömnek, Solymosi Rudolfnak. Vissza a kacsákhoz!

Hirtelen azt vettem észre, hogy pár terepszínű tollazatú szárnyas „eltűnt” a parton, mintha csillagkapuba léptek volna. Meresztettem a szemem, és megtaláltam őket a száraz gallyak és levelek között. Teljesen rejtve maradtak, mozgásuk árulta el őket. Csak az a kérdés: mennyi van a fotón? Kettő, három, négy vagy több? A helyesen tippelők között egy cikket sorsolunk ki, a címe: Hány kacsa van a képen?