35 éve tért vissza a város ősi címere

A város címerének legkorábbi ábrázolása egy 1730-ban vésetett pecsétnyomón maradt fenn, írja a város honlapjának címertörténettel foglalkozó része. A város ügyeit intéző főbíró és a 12 esküdtből álló tanács a hivatalos leveleket 1730-tól a város pálmafát ábrázoló pecsétjével hitelesítette, amely ábra utóbb a település címerképévé vált. Ennek ellenére újra meg újra felbukkant az ősi pálma elvetésének gondolata. A címer históriájáról legtöbbet Labádi Lajos Szentes címertörténete című munkájából tudhatunk meg.

Pálmafa a Kurca-parton

A pálmafa szimbólum a református egyház közvetítésével került a város címerébe. A kortársak – a közelmúlt gyötrelmeire gondolva – az örökzöld pálmával a szentesi nép szívós élni akarását, a megpróbáltatásokkal szembeni dacos kiállását és örökös megújulását kívánták kifejezni. Ahogy a biblikus mondás tartja: Palma sub pondere crescit, azaz Teher alatt nő a pálma.

Ugyanakkor az sem hagyható számításon kívül, hogy a városban működő lelkipásztorok és tanítómesterek hagyományosan Debrecenből érkeztek – állapította meg Karikó-Tóth Tibor lokálpatrióta Szentes múltjával foglalkozó videósorozatában. Mivel Debrecen címerében a pálmafa szintén megtalálható, nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a címerkép felvételének gyökerei a református cívis fővárosba nyúlnak vissza.

Szántóvető és kardot markoló

Az említett első pecsétnyomó csak rövid ideig volt használatban. A pecsét 1742-ben megjelent új verzióján már látható a folyó motívum, amely minden bizonnyal a Kurcára utal.

1842-ben dolgozták ki a város igazgatási rendszerének tervét, ekkor pedig a pálmás címer mellőzősének ötlete is felmerült. Ehelyett egy olyan változat jelent volna meg, amely például egy eke szarvát tartó, szántó embert és egy kardot tartó kart is ábrázolt volna. Ezt azonban végül elvetették.

Fűzfára cserélnék a pálmát 

A következő címervita 1902 és 1906 között zajlott. A címerkérdés ekkor már régóta foglalkoztatta a város közvéleményét. Általában a címerkép, a pálmafa állt a viták középpontjában. A kései utódok számára érthetetlennek tűnt, miként kerülhetett ez a szubtrópusi növény az alföldi mezőváros címerébe, és mivel nem találtak elfogadható magyarázatot, az ősi címerkép elhagyását javasolták.

1903-ban például a pálmafát fűzfára cserélték volna, ám ez sem járt sikerrel.

Többéves huzavona után a képviselő-testület a régi címert fogadta el a város jelképéül, az ősi címerkép megmaradt a Belügyminisztérium által 1907-ben hitelesített címerben is. 

Eltűnnek a helyi címerek

1950-től az országban mindenhonnan eltűntek a helyi címerek, a városok nem használhatták sajátjukat, csak az állami címert. Szentesen csak 1969 januárjában merült fel a saját zászló és címer használatának igénye.

Az új címer megalkotásáról szóló pályázat felhívását a városi lap, a Szentesi Élet 1969. májusi számában tették közzé. A beérkezett tervek a város színeit használták ugyan, de finoman fogalmazva is érződött rajtuk a korszellem, inkább a proletárdiktatúra szimbólumai jelentek meg az alkotásokon, nem pedig a városé. A zsűri végső állásfoglalása az lett, hogy egyiket sem javasolta elfogadásra.

Téglafal, vörös csillag és fogaskerék

Végül 1974-ben Szilvásy Nándor grafikusművészt kérték fel, hogy alkosson új címertervet Szentesnek. Ebben a pálmafa megmaradt, de bekerültek egy téglafal is a híres szentesi téglagyártásra utalva és természetesen az ötágú vörös csillag sem maradhatott el.

De a pálmafás megoldással nem mindenki volt kibékülve: 1974-es tanácsülésen valaki egyenesen gömbakácra cserélte volna a pálmát. Végül a trópusinövény-ellenes lobbi nyert, a pálmafa így kikerült a szocialista címerből, helyette pedig egy fogaskerék kapott helyet.

A város új címerének beiktatása 1974. december 20-án megtörtént. Szentes lakói vegyes érzelmekkel fogadták a döntést; nem tudták befogadni a hagyománytagadó új címert. 

Jellegtelen és nem mellesleg csúnya

A rendszerváltás idején az egyik érdekes vitakérdésé a szocialista címer és az ősi címer használata, illetve cseréje volt.

Kállay István így fogalmazott 1989-es szakvéleményében: – Az 1970-es években, a hozzá nem értés eluralkodása idején, a város történetétől idegen címert alkottak és hagytak jóvá. Ezt a nép sohasem érzete a magáénak. Országos szinten Szentes címere a legjellegtelenebb és legcsúnyábbak közé tartozik. Úgy vélem, itt az ideje visszatérni a régi szép címerhez – közölte a neves heraldikus.

Szavazással döntöttek

1989. május 8-án, a város 425-ik évfordulója apropóján létrejött 425-ös Emlékbizottság nyilvános vitafórummal egybekötött címertörténeti kiállítást rendezett a Városi Könyvtárban. Ezt követően a szentesieket is megszavaztatták, mi legyen a város címerének sorsa.

1989. május 26-án a 425-ös Emlékbizottság összeszámolta a városi címer ügyében leadott lakossági szavazatokat, amelyből kitűnt, hogy a város ősi, pálmafás címerét 4170, az érvényben lévő címert pedig 487 szavazat támogatta. A közvélemény-kutatás eredményeként tehát a lakosság 85,6 százaléka a régi címer visszaállítását támogatta. 

Az ősi címer visszatér

1989. május 29-én a 425-ös Emlékbizottság a város címerének ügyében összeállította a városi tanács elé terjesztendő állásfoglalását. Ennek fontosabb pontjai a következők voltak: a városi tanács a legközelebbi ülésén hozzon határozatot az ősi városcímer változatlan formában történő visszaállítására; a város zászlaja egyszínű középkék legyen, közepén az ősi címerrel; a tanács készíttesse el a pálmás címert színes majolikából, és helyeztesse el a városháza Kossuth téri homlokzatán; a tanács által adományozott okleveleket a jövőben az ősi címer díszítse.

A lakossági közakaratot a városi tanács méltányolta, és az 1989. június 22-i ülésén kimondta a történelmi pálmás címer változatlan formában történő visszaállítását. Szentes városa már a régi-új címerrel ünnepelhette 425-ik „születésnapját”.