Polyvás Dánielnek a pecázás a szenvedélye

Az idősebb szegedi futballbarátok még jól emlékeznek Polyvás Dánielre. A Vajdaságban található Vrbason született, de Szegedre Baján keresztül vezetett az útja. 1954 tavaszán igazolta le az NB II-es SZAK, 1955-ben pedig már a Szegedi Haladásban találta magát. Az együttes megnyerte a bajnokságot a másodosztályban, Polyvás pedig debütálhatott az élvonalban.

– A csapat névváltozáson esett át, a legnagyobb sikereket a SZEAC játékosaként értük el. A legbüszkébbek az 1960–1961-es évadban elért 6. helyünkre lehettünk. Állandóan tízezrek előtt futballoztunk, ha rágondolok, még most is bizsereg a hátam. Számomra az volt a legemlékezetesebb meccs, amikor a Honvéd otthonában 3–3-ra végeztünk. A Bozsikkal, Kotásszal, Rákóczival, Tichyvel felálló fővárosiak elhúztak 3–1-re, onnan sikerült az én két találatommal egyenlítenünk.

A SZEAC-ban 1963-ig szerepelt, azért nem tovább, mert a csapat akkori edzőjével összekülönbözött.

– Mindössze 29 éves voltam, ahogy mondani szokás, a legjobb korban, mégis mennem kellett, kapusunkkal, Mészáros Karcsival nem kívánatos személyek lettünk. Visszatértem a SZAK-ba, a megyeegyben még négy évet eljátszogattam, majd 1967-ben végleg szögre akasztottam a csukát.

Polyvás Dániel. Fotó: DM/DV
A labdarúgástól nem szakadt el, edzősködött Tápén, a Szegedi Spartacusnál, a SZAK-nál, az Sz. Dózsánál, Vásárhelyen is megfordult, irányította a Szeol AK előkészületi csapatát, ugyanitt öt éven át a technikai vezetői posztot is betöltötte.

– Egészségügyi állapotom nem nagyon teszi lehetővé, hogy meccsre járjak, a tévében viszont sok összecsapást megnézek. A Bayern München évtizedek óta a nagy kedvenc nálam, viszont a magyar bajnokikat úgy követem figyelemmel, hogy közben olvasok, vagy keresztrejtvényt fejtek... Mozgásszervi betegségem miatt az időm nagy részét otthon töltöm, ha mégis kimozdulok, akkor azt csakis a szenvedélyem, a horgászat miatt teszem. De oda is csak akkor jutok el, ha valaki elkísér, besegít a csónakba. Még véletlenül se higgye, hogy panaszkodom, ebben a korban már az nagy dolognak számít, hogy él az ember.

Dani bácsi 54 éve él boldog házasságban feleségével, Ilonkával, két gyermeke közül az 52 éves Tamás a Szeol AK színeiben az NB I-ben rúgta a labdát, a 45 esztendős Dániel ugyan nagy tehetségnek indult, de fiatalon abbahagyta a labdarúgást.

– Három unokám van, nagy szívfájdalmamra a két fiú közül egyik sem lett futballista – zárta a beszélgetést az örökbohém [namelink name="Polyvás Dániel"].