Paralimpia: mindenki a kvótára hajt

[namelink name="Urr Anita"], a Magyar Paralimpiai

Bizottság főtitkára

– Kezdjük a lányokkal, nekik egyszerűbb a helyzetük. Május 6-án kapjuk meg a kvóták számát a nemzetközi szervezettől. Ezek az oszágnak járnak, ezután tudjuk kiosztani őket a versenyzőknek. Ilona az első számú magyar atléta, ő biztosan ott lesz Rióban. Elég bonyolult számítások után dől el a végleges szám, de 3-4 indulási jogra számítunk – ennek fényében tudunk szabadkártyát igényelni, azaz vannak további lehetőségeink. Úgy gondolom, Bernadettnek is minden esélye megvan a részvételre, bizakodó vagyok. A bocsás fiúknál a hiányzó női csapattag okozza a problémát, mivel az idei évtől kötelező lenne egy nőt nevezni. Bizottságunk mindent megtesz azért, hogy ennek ellenére megkapjuk a kvótát, hiszen Dezső és Laci megérdemelné a részvételt.  Mivel úgy tűnik, hogy a kínaiaknál sincs női induló, ez segítségünkre lehet. Levelezünk a nemzetközi szövetséggel, épp most hétvégén zárják a ranglistákat, ezután dőlnek el a kvóták. Bocsában nincs szabadkártya, ám ha lesznek visszalépők, az ő helyükre kell majd versenyző, mi pedig minden lehetőséget megragadunk, hogy a szegedi páros ott lehessen Brazíliában.

Szépen rendbe tették az SZVSE- pályát, amennyire a korából adódóan lehetséges, jól néz ki a szegedi létesítmény. Az más kérdés, hogy még mindig salakon kénytelen edzeni az itt készülő két paralimpikon, a 2012- ben, Londonban 1500 méteren bronzérmes [namelink name="Biacsi Ilona"] és testvére, a negyedik helyen záró [namelink name="Biacsi Bernadett"]. Amikor meglátogattuk őket, éppen 200 métereket futottak edzőjük, [namelink name="Antal Andor"] felügyeletével.

Bernadettért izgulni kell

– Júniusban Eb-re utazunk, így most arra edzünk, de már a riói esélyekre is figyelünk. Ili negyedik a világranglistán, mellette egy félegyházi lánynak tűnik még biztosnak az indulása, Berniért pedig izgulhatunk. Ő ötödik a világon 1500-on, de van egy 400 méteren induló és egy buzogányban versenyző magyar is, aki ugyanezt a pozíciót foglalja el, így nem tudni, közülük ki kap kvótát – mondta Antal Andor.

A 72 éves tréneren látszott, hogy ideges, nem is titkolta ezt. Még a néhány héttel ezelőtti, tunéziai verseny bosszantotta: oda azért utaztak, hogy előrébb kerüljenek a lányok a rangsorban, ám arra nem számítottak, hogy Afrikában 12 fokban és nagy szélben kell versenyezniük. – Mindent lehetett csinálni, csak rendes időt futni nem – mesélte.

Közben a lányok folyamatosan darálták a kétszázakat, és bár edzőjük 34 másodperces időket kért tőlük, mindig gyorsabbat mentek ennél. Megtudtuk: a négy évvel ezelőttinél jobb időkre képesek, és mivel a mezőny nem nagyon változott, idén is éremesélyesek lehetnek az ötkarikás játékokon.

Szépségpötty nélkül

– Magam miatt nem, a tesó miatt viszont izgulok, szeretném, ha ő is utazhatna. Ugyanazok a lengyel lányok a legnagyobb riválisaink, mint korábban, így odaérhetünk az élmezőnybe – mondta Ilona. Mivel ikertestvérével ugyanúgy néznek ki, őt eddig egy szépségpöttyről lehetett megkülönböztetni, ám mivel zavarta, leszedette ezt, így megint teljesen egyformák. Annyit segített nekünk, hogy az ő cipője fekete, Bernadetté kék.

– Dolgozunk keményen, tudjuk, mi a célunk. Sok még a kérdőjel, de a lényeg, hogy minél jobb formába kerüljünk, a többin nem tudunk már változtatni – mondta Bernadett.

Antal Andor 2000 óta edzi az ikreket, társadalmi munkában. A munkájáért a Gerevich- ösztöndíjon keresztül díjazzák, ez havi 20 ezer forint. Ráadásul ez csak a lányok után jár, az, hogy ő készíti fel a bocsásokat is, nem számít. Éppen ezért lenne fontos a paralimpiai indulás, hiszen az ott szerzett helyezések után komolyabb összeget kapnának.

Hiányzó női szakasz

Ha már a bocsások: [namelink name="Béres Dezső"] és [namelink name="Hegedűs László"] helyzete bonyolultabb Biacsiéknál. A szegedi páros elérte azt a nyolcadik helyet a világranglistán, ami kvalifikációt ér, ám egy új szabály könnyen keresztbe tehet nekik.

– Januárban azt mondtam, négy versenyzőm lesz ott Rióban, ehhez képest most csak egynek biztos a helye. Annyi a bonyodalom, a probléma, hogy fontolgatom, ez lesz az utolsó paralimpiai ciklusom edzőként – fogalmazott keserűen Antal Andor.

Antal edző és az elnyűhetetlen stopper

Béreséknek az a gondjuk, hogy egy női versenyző is kellene a csapatba. Igaz, hogy egyszerre csak ketten dobnak a meccseken, így a harmadikra csak turistaszerep várna, ám a szabály az szabály. Magyarországon azonban nincs olyan női bocsás, aki beleférne a nemzetközi BC4-es kategóriába.

– Egyelőre nem tisztázott ez a szabály, bízunk benne, hogy végül szemet hunynak felette. Másfél évtizede vagyok a bocsában, ám ilyen kusza helyzetbe még nem kerültem. Más versenyeink is lesznek, így az edzésekkel nem álltunk le, bízom benne, hogy végül Rióban is megmutathatjuk, mit tudunk – mondta lapunknak Béres.

Ő 2004-ben már szerzett egy bronzot az ötkarikás játékokon, 2008-ban Pekingben is ott volt, négy éve pedig csupán két ponttal maradt le a kvótáról. Hegedűs Lászlónak ez lehetne az első paralimpiai részvétele.

Támogatás – az élethez

– Látni kell, hogy ezeknek az embereknek a sport mellett az élethez is kellene a támogatás. Ha kijutnak, akkor az a havi 30-35 ezer, amit most kapnak, újabb 40 ezerrel nőhetne, ami a mindennapokhoz is elengedhetetlen. Ha viszont nem lesznek ott Rióban, még az eddigi támogatástól is eleshetnek, ami nehéz helyzetbe hozná őket – fogalmazott  a bocsásokkal 2008 óta foglalkozó Antal Andor.

22 sportágban küzdenek

A 2016-os, Rio de Janeiró-i nyári paralimpiai játékok már a tizenötödik ilyen jellegű sportesemény lesz a sorban.

Az olimpia után, szeptember 7-én kezdődik, és 18-áig tartanak majd a versenyek. Ezzel Rio lesz az első latin-, illetve dél-amerikai ország, amely megrendezheti a játékokat.  Sportágaktól függően különböző helyszíneken lesznek a versenyek, ezek Rio de Janeiro négy kerületében találhatók (Deodoro, Maracana, Copacabana, Barra). Többek között az utóbbi ad otthont az olimpiai falunak, míg Maracana a nyitó- és záróceremóniának.

Huszonkét sportágat hirdettek meg  a játékokra, amelyek között szerepel két új is: a kenu és a triatlon. Ezek mellett az íjászat, az atlétika, a kerekesszékes tenisz, a bocsa, a kerékpár, a lovaglás, a 10 és a 14 fős futball, a csörgőlabda,  a kerekesszékes rögbi, a cselgáncs, az erőemelés, az evezés, a vitorlázás, a lövészet, az úszás, az asztalitenisz, az ülő- röplabda, a kerekesszékes kosárlabda és a kerekesszékes vívás szerepel a programban.

Atlétikában még nem osztottak kvótákat. Fotó: AFP/Adrian Dennis

A Magyar Paralimpiai Bizottság legutóbbi híre szerint eddig 24 kvótánk van: tíz úszásban, hat asztaliteniszben, kettő erőemelésben, cselgáncsban és sportlövészetben, egy pedig kajak-kenuban és kerékpárban. Ez persze még bővülhet, és reméljük, hogy bővül is, hiszen a szegediek számára fontos atlétika és bocsa egyelőre nem szerepel a felsorolásban.

A középpontban: Major Endre

Eddig [namelink name="Major Endre"], az ATSK asztaliteniszezője az egyedüli biztos kvótás a Csongrád megyei versenyzők közül. A 47 éves sportoló első paralimpiájára készül, ráadásul ő lesz a magyar csapat egyetlen kerekesszékes pingpongosa Rióban.

– Szerda este volt az a jótékonysági vetítés a szegedi Belvárosi moziban, amelynek bevételét az ön felkészülésére ajánlotta fel a három szegedi Rotary Club. Hogy tetszett Till Attila Tiszta szívvel című filmje?

– Ez egy bűnügyi komédia, egy fikció, amelyben kerekesszékes gengszterek mindenkit lelőnek, aki az útjukba kerül. Ízlések és pofonok – szerintem a készítők kicsit átestek a ló túloldalára. A sztori nem tetszett, a színészek viszont kiválóan játszottak, és a poénokon is lehetett nevetni. Annak pedig különösen örülök, hogy legalább kétszázan voltak a teremben, így a felajánlásnak köszönhetően 500 ezer forintos támogatáshoz jutottam. Ilyenkor jó szegedinek, magyarnak lenni, amikor érzi az ember, hogy mögé állnak.

Major Endre.

– A paralimpia előtt, gondolom, nem lesz nehéz megtalálni a pénz helyét.

– Vasárnap indulok egy versenyre Szlovéniába, onnan pedig egyenesen utazok tovább Szlovákiába. A Magyar Paralimpiai Bizottságtól nem kaptam támogatást, ám ezzel az összeggel meg tudom oldani az utazást és a szállást. Ezúttal is egyedül megyek: beülök az autómba, és nekiindulok. Marad majd a pénzből, így még egy spanyolországi verseny és egy szerbiai edzőtábor is belefér Rio előtt. Ha tavaly jött volna ez a támogatás, még hasznosabban el tudtam volna költeni, mert egy ázsiai túra, az ottani ellenfelek és stílus megismerése nagy előnyökkel járna, de így sincs okom panaszra.

– Nézegeti már a riói helyszínt, az ötkarikás játékok részleteit?

– Azt leellenőriztem, hogy minden hivatalos fórumon ott a nevem, a hat magyar pingpongosból én leszek az egyedüli kerekesszékes. Az enyém az 1-es, azaz a legsérültebb kategória. Egyelőre azonban még nem Brazília jár a fejemben, szó szerint nincs időm erre. Az edzések mellett dolgozok, családi vállalkozásban üzemeltetek egy paintball- és lézerharc-, valamint egy buborékfocipályát, úgyhogy a jelen problémáit kell megoldanom.