Márton Imre: a munka nem megspórolható

Ápoljuk a hagyományt: 2019-ben ötvenedik alkalommal rendeztük meg az Év sportolója díjátadó gálánkat, januárban pedig mindennap bemutatunk egy-egy díjazottat. Ezúttal kilencedikként a Gyenes Kálmán-életműdíjas Márton Imre, a Makó Budo Klub vezetője következik.

Munkatársunktól

A 6. danos aikido-, 5. danos battodomester, a makói Erdei János Városi Sportcsarnok vezetője sokat tett, hogy Makó kiemelkedő szerepet kapjon a keleti küzdősportokban. Birkózott, atletizált, tornázott, Szombathelyen a főiskola alatt ismerkedett meg az aikidóval, majd miután hazatért, megalapította a Makó Budo Klubot, amely éppen tavaly volt 30 éves. Diákolimpiákat, versenyeket, közgyűléseket, konferenciákat szervez Makón, hogy minél tovább, akár még 30 évig működjön a városban a szeretett sportága.

– Összességében meglepett a díj, kellemes meglepetésként ért, és kár álszerény köröket futnom: jól is esett. Ráadásul a névadót, Gyenes Kálmánt jól ismertem, hiszen sok közös rendezvényünk volt, ezalatt pedig munkakapcsolat alakult ki köztünk – mondta Márton Imre (58).

– Nem kifejezetten szakmai, nem is politikai elismerés, hanem valahol ezek között elhelyezett külsős díj. A klubon keresztül lehetetlen elkerülni a közélettel való érintkezést. Makón olyan dolgokat csináltam, csináltunk, amelyek abszolút újszerűek voltak, és amelyeket azóta is követnek, másolnak pici átalakításokkal. Nem egyszerű összefogni a sportágakat, nehéz egységet teremteni és több szakosztály működését összehangolni. Ez nem panaszkodás, hanem tény.

Márton Imrét is elismertük. A Gyenes Kálmán-életműdíjat kapta meg a makói szakember. FOTÓ: FRANK YVETTE

Harminc év hosszú idő vissza- és előretekintve is.

– Hogy van-e bennem még harminc év? Nehéz műfaj a jóslás, főleg a jövőre vonatkozó – nyilatkozta Márton. – Eljöhet egy olyan helyzet, amikor célszerű átadni a stafétát, de még vannak olyan dolgok, tapasztalatok és energiák, amelyek révén tolom tovább. Meglehet, harminc évig már nem. Nem látom még az utódomat, de ez nem egyszerű dolog, mert a munkát nem lehet megspórolni. Voltak nehéz időszakok, más viszonyok, amikor ugyanúgy keresni kellett a lehetőségeket, mint a kedvezőbb szakaszban.

Márton Imre most is terveket szövöget.

– Ha álmokban és célokban élünk, akkor például jó lenne egy olyan edzőterem, amely fixen, kizárólagosan az egyesületé, közösen használva pedig több szakosztályé. De ennek biztosítani kell a működését, a fenntartását, és ez legalább olyan munka, felelősség, mint az otthon megszerzése, viszont nem látványos az eredménye. Minden terv annyit ér, amennyit meg tudunk valósítani belőle, most azon dolgozunk, hogy ez is megvalósuljon – mondta végül Márton Imre.