Kvalifikált a magyar női vízilabda-válogatott

Japán, Egyesült Államok, Spanyolország, Kanada, Oroszor­szág, Kína, Ausztrália és Dél­­­Afrika. Patinás névsorhoz csat­­lakozott a trieszti olimpiai se­­lejtezősorozat két döntőse, Hollandia és Magyarország, akik megnyerve a kiírás elődöntőit már biztos résztvevői a 2021-es tokiói olimpiai játékoknak.

Hogy mi kellett ehhez a mieinktől? Jó edzői döntések, teljes szívvel való küzdés csapatként és egyénileg, illetve egy vezérré előlépett játékos az elődöntőben.

Az első faktort Bíró Attila adta meg, aki váratlant húzott az itáliaiak elleni mindent el­­döntő meccsen: a kapuba Gangl Edina helyett a húszéves Ma­­gyari Aldát állította, aki egyébként a mérkőzés folyamán bi­­zonyította, hogy alaposan rászolgált a tréner bizalmára.

A mester terve az volt, hogy a csapat lerohanja ellenfelét, ami remekül működött, hiszen mire az olaszok magukhoz tértek, a magyarok már magabiztosan, 5–1-re vezettek. Ezt követően már csak kapaszkodni tudott Paolo Zizza csapata, és amikor kellett, a mi sorainkban mindig akadt egy olyan játékos, aki továbblökte a lányokat a nehezebb időszakokban.

A 2011–2012 között a Szentesi VK-val szép sikereket elért Keszthelyi Rita ihletett formában játszott, igazi vezérként 6 góllal járult hozzá a győzelemhez. Bíró Attila nyilatkozatában kitért rá, még keresik az űrhajót, amivel érkezett, hiszen földöntúli teljesítményt nyújtott.

A mérkőzés végeztével mind­­két félnek akadt oka a könnyek hullajtására, amíg a mieink arcára örömkönnyek ültek ki, addig az olaszok bánatosan vették tudomásul, hogy 2000 óta a 2021-es év lesz az első, amikor női vízilabda-válogatottuk nem vehet részt az ötkarikás játékokon.

Ritka az olyan kvalifikációs sorozat, ahol a döntő meccsre gyakorlatilag már az összes lényegi kérdésre megvan a válasz, és a csúcsformát az elő­­döntőkre kell időzíteni, ám ez a trieszti ilyen volt, és ezzel a csapatok is tisztában voltak. A torna zárásaként Magyarország Hollandiával csapott össze a fináléban, a találkozó lapzártánk után ért véget.