Dóra Donát az SZVSE-ben dolgozik álmáért – Fotók, Videó

Az SZVSE hátvédje, Dóra Donát álma sok fiatal fiú álma egyben: szeretne minél magasabb szinten játszó profi futballistává válni. Családjával korán olyan döntés elé került, ami alapjaiban változtatta meg életét. 14 évesen repült ki a családi fészekből, és meg sem állt a fővárosig, ahol az NB I.-ben szereplő MTK Budapest csapatánál, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémián pallérozódott.

Beleszületett a futballba Dóra Donát

Dóra Donát vezetékneve ismerősen csenghet a megyei futballt követő emberek fülében, és ez nem véletlen: édesapja, Dóra János több mint 10 éve részese az FK Szeged futballcsaládjának, a klub legendájának nevezhető.

Donátnak tehát nem volt nehéz megszeretnie a futballt, amióta az eszét tudja, érdekli a sportág: nem esett messze az alma a fájától. Első labdával kapcsolatos emléke is az édesapjához kötődik, ugyanis amikor az idősebb Dóra még az Első Beton csapatát erősítette, magával vitte fiát egyik mérkőzésére, ahol ő végezhette el a kezdőrúgást.

Innen pedig már nem volt visszaút: 5 évesen Donát csatlakozott a Tisza Volán SC alakulatához, ahol 2002-es születése ellenére a nála egy évvel idősebbek között kezdett bele karrierjébe.

A fiatal fiúra ötödikes korában figyelt fel az MTK Budapest.

– Megmondom őszintén, hogy nem teljesen tiszta, mi alapján találtak rám. Az egyik edzésünk végén szóltak, hogy készüljek, másnap Budapestre, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára utazok. Azóta sem tudom, hogy megfigyeltek, vagy beajánlás történt, de természetesen nagyon boldog voltam a hír hallatán

– mesélte az SZVSE játékosa, és hozzátette, ekkor még nem tudták, mennyire lesznek partnerek a fővárosiak az elképzeléseikkel kapcsolatban.

Első a tanulás

Édesapja futballszerető és futballhoz értő ember lévén egyből felismerte, hogy mekkora lehetőséget kaptak az ajánlattal, ám mint elárulta, nem kapkodták el a váltást.

– Az az elvem, és ehhez ragaszkodom, hogy az életben muszáj szakaszosan kijelölni a fordulópontokat, és a tanulás nagyon fontos támpont ehhez. Semmiképp nem engedhettük, hogy az általános iskolát ne Szegeden fejezze be, de szerencsére ebben az egyesület is partner volt

– emlékezett vissza Dóra János.

Az MTK pedig jó partner lévén megoldást kínált: engedték, hogy Donát Szegeden fejezze be az iskolát, sőt, a beilleszkedése érdekében felajánlották, hogy minden évszakban huzamosabb időt átmenetileg náluk töltsön, hogy szokja a rá váró körülményeket.

Sérüléssel indult az út

Adott tehát egy fiatal fiú, aki 14 éves korában még vajmi keveset tud az életről, viszont tehetsége révén nagy ajándék birtokosa. Tudja, mi a célja, és tenni is szeretne érte. Az egyenlet megoldása a költözés lett, ekkor kezdődött a budapesti akadémiai kaland.

– Nem szépítek, az első időszak nagyon nehéz volt. Mi természetesen úgy álltunk hozzá, hogy mindenben segítjük, hiszen látszott, hogy megszállottan szereti a futballt. Fiatalon szakadt ki a családi körből, kiürült a szobája, 14 évesen kellett felnőtté válnia. Ahogy telt az idő, megszoktuk, beletanultunk mindnyájan

– fogalmazott édesapja.

Donátnak lelkileg könnyen ment a váltás, nem volt honvágya, fizikailag viszont rögtön az út elején akadt egy kis gond: mivel hirtelen nőtt sokat, ahogy felkerült, megsérült, és fél évig nem végzett teljes értékű munkát a Sándor Károly Akadémián.

Mint elárulta, ez megviselte lelkileg, de később erőt tudott meríteni belőle, ezt pedig most az SZVSE-nél is hasznosítja.

Riválisok, nem ellenségek

Mint tudjuk, a futballban egyszerre csak 11-en lehetnek a pályán, egy korosztályban pedig ennél jóval több fiatal játékosból áll össze. Korlátozottak a helyek, mindenki azért van ott, hogy játsszon, bekerüljön a kezdő 11-be.

Ráadásul a futballisták versenyző beállítottságú emberek, így jogosan vetődik fel a kérdés: mennyire van rivalizálás az akadémisták között?

– Ezt másképpen nem is lehet csinálni, nyilván mindenki játszani akar. Előfordult, hogy edzésen keményebben odaléptünk, természetesen nem sérülést akartunk okozni, hanem, hogy a riválisunk érezze, hol van a helye. Emellett persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy csapatként jól kellett működnünk. Az edzésen és a pályán volt kőkemény harc, pályán kívül pedig mindenki jóban volt mindenkivel

– foglalta össze Dóra Donát, illetve elmondta, a zrikálás és a csínytevések sem maradtak ki az életükből, többször egymás között szervezett kihívásokkal szórakoztak a srácok.

Felnőtt közegbe vágyott, az SZVSE-be igazolt

Végigjárva a kék-fehér ranglétrákat, a végén nem várta profi szerződés. Az MTK-nak nincs második csapata, így az U19 után vagy az NB I.-be, vagy máshova vezet az út, Donátnál pedig az utóbbi történt.

A labdarúgó harmadosztály közép csoportjában szereplő SZVSE-hez igazolt, hogy minél több felnőtt rutint szerezzen a továbbiakra. Úgy tűnik, jó döntést hozott, hiszen a vasutasoknál 18 éves kora ellenére alapember, belső védőként pedig egy gólt is szerzett, tette mindezt ráadásul az első szegedi labdaérintéséből.

– Fizikálisan teljesen más az NB III., itt már rendes testekkel, rutinosabb emberekkel találkozok. Fejlődés szempontjából most jó helyen vagyok, felnőttek között edzek, játszom, jól érzem magam. Csapat szempontból nem vagyunk elégedettek a jelenlegi 19. hellyel, de van még 17 meccs, remélem, ez változik majd. Paksi Péter vezetőedző érkezésével stabilitást érzek a csapatban, látszik a minőségi munka, profibb a légkör, mentálisan nagyon jót tett nekünk az edzőváltás

– foglalta össze tapasztalatait az első SZVSE-s időszakáról Dóra Donát, akiért egyébként már több patinás csapat bejelentkezett, de mint ahogy eddig sem tette, most sem szeretné elkapkodni a jövőjével kapcsolatos döntést, megfontoltan halad nagy álma, az NB I. felé.

Mindennapok az akadémián

A Sándor Károly Labdarúgó Akadémia struktúrája korosztályokra épül, a legalsó lépcsőfok a 15 évesnél fiatalabbak csapata, majd minden évre jut egy gárda, a sor pedig a 19 éveseknél fiatalabbakkal zárul. Az igazi akadémiai élet 15 éves kor után indul be, itt már meglehetősen kötött, szigorú programokból állnak össze a mindennapok. A mozgás a kollégium-iskola-futballpálya háromszög között zajlik, mindez meglehetősen közel egymáshoz.

Hétfőn reggel megérkezve egyből az iskolapadban indul a nap, majd délután két edzés, egy konditermi, és egy labdás vár a növendékekre. Kedden ismét suli, majd a 11 órai kicsengetést követően tréning, ebéd, iskola, edzés, alvás.

Szerdára marad a könnyítés, ekkor legtöbbször nem is edzenek. A csütörtök és a péntek a keddel megegyezően telik, szombaton pedig bajnoki mérkőzés, majd mindenki megy haza a családhoz, és hétfőn újra beindul a körforgás. Így telik egy átlagos hét az MTK akadémiáján.