Hősként ünnepelték Nagy Pétert

– Melyik lepte meg jobban, hogy a hetedik helyen végzett az olimpián, vagy az, hogy az utolsó gyakorlata először három piros lámpát kapott?

– A hetedik hely, mert előze­tesen nem számoltam vele, a rontás pedig mindig benne van a pakliban. A verseny hevében viszont már utóbbit mondtam volna. Csináltam egy jó gyakorlatot, nem akarták valamiért megadni, de szerencsére ott volt a challenge kártyám, így visszanézték videón, és utólag megadták.

– Titkon azért gondolt rá, hogy ilyen jó olimpiát épít fel?

– Dehogy! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az olimpia így fog elsülni. Rendkívül szövevényes volt a kvalifikáció, azt is későn tudtam meg, hogy megvan a kvóta. Sok minden a szerencsén is múlt, több olyan versenyző sem jött Tokióba, aki a világranglistán előttem van. A felkészülés hajrájában pedig jött a részleges combizomszakadásom, ami nem tudtam, mit enged majd nekem. De így utólag visszagondolva lehet, hogy ezek is kellettek ahhoz, hogy egy felszabadult Nagy Péter emeljen, bár sosem vagyok izgulós. Vé­­gigkísért Tokióban ez a nyugodt érzés.

– Remek teljesítménye után a hazaérkezése sem sikerült gyengére. Rengetegen fogadták a ferihegyi repülőtéren, énekeltek, skandálták a nevét, és még a levegőben is dobálták. Meghatódott?

– Persze, nagyon jólesett, hogy a harmadik olimpiám után is ennyien fogadtak, bár számítottam rá. 2012-ben az első hazatérésem volt a legnagyobb meglepetés, majd Pekingből hajnal háromkor landoltunk. Akkor nem gondoltam, hogy bárki kijön elém, de népes publikum fogadott. Olyan jó volt a hangulat, hogy már megelőzte őket a hírük. Egy ismerős csoporttal utaztunk, nekik írták meg, hogy Nagy Petit nagyon várják már kint.

– Azóta mivel telnek a napjai?

– Leginkább rohanással, pihenni még nem igazán sikerült. A ferihegyi fogadtatás után Rédén volt egy újabb fogadás, majd másnap családi körben és a barátokkal ünnepeltünk. Hétfőn regenerálódtam, azóta pedig mindig jön valaki, akivel lehet ünnepelni, beszélgetni.

– Hogy van egyébként a lába?

– Az utazás előtti héten már nem éreztem fájdalmat, de túlzottan nem terheltem, gondoltam, majd az olimpián. Szerencsére ott sem hátráltatott, ezért is sikerült ennyire jól a hat gyakorlatom.

– Nagyon más volt a tokiói olimpiai falu, mint a londoni vagy a Rio de Janeiró-i?

– Igen, kicsit azért laposabb volt a hangulat, de ez érthető a járványhelyzet miatt. Ahogy láttam, nagyjából mindenki a szobájában töltötte a szabadidejét, nem rendeztek nagy összejöveteleket a sportolók, mint máskor. A nagy szigor miatt volt olyan versenyző, akit a reptérről küldtek haza pozitív teszt miatt, így senki sem kockáztatott.

– A magyar olimpiai csapat közösségi felületén videóban kalauzolta el a nézőket az olimpiai falu konyhájában. Jobb volt Tokió, mint London vagy Rio?

– Nagyon finom volt a kaja Japánban, de a legjobbakat 2012-ben ettem Londonban. Brazíliában szegényebb volt az éttermi rész, de azért jól lehetett lakni.

– Most pihen, mikor kezd újra ed­­zeni?

– Még a következő héten pi­­henek, megyek a Pick Szeged–Elverum meccsre is, majd utána indul a munka, készülök a novemberi magyar bajnokságra és a világbajnokságra.