Mindenki a legjobbat akarja

– Öt és fél év után mennyire nehéz már nem elindulni és megtartani a szokásos edzést?

– Furcsa! Talán az fejezi ki leginkább, hogy mit érzek, ha azt mondom, hullámzó a hangulatom. Évekig ez volt a feladatom, így az edzésidőpontok közeledtével óhatatlan, hogy ne jusson eszembe, indulni kellene, pedig már nem kell. 

– A hátralevő hét fordulóban fontos mérkőzések várnak a csapatra. Elmegy rájuk?

– Természetesen, a hazai meccsekre biztosan kimegyek majd. Debrecenbe viszont valószínűleg nem, ahhoz még frissek a történések. Most jönnek azok a találkozók, amelyek változó esélyekkel, de a nyerhető kategóriába tartoznak. 

– Gondolta volna a szezonkezdet előtt, hogy ezzel a játékoskerettel veszélyben lesz ilyenkor az OB I.-es tagsága a csapatnak?

– Furcsa lesz, amit mondok, de a kép nem ezt mutatja. Reálisan hat ponttal kellett volna többet szereznünk. Viszont baj van, mert a többi eredménnyel együtt a tizenharmadik helyre kerültünk. A klub célkitűzése a legjobb tizenkettőbe kerülés volt. Ennek a játékoskeretnek a legrosszabb helyzetben is a 9–10. hely környékén kellene lennie a végelszámolásnál, amit a pillanatnyi helyzet nem tükröz. Ebben van veszély, de nekünk öt, a Debrecennek három nyerhető csatája van, plusz pontelőnyben vagyunk velük szemben. A sok problémánk következtében nem vízilabdáztunk jól, játékban kell javulni a csapatnak. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő összecsapásokon a keret 90 százaléka már bevethető lesz. 

– Miért döntöttek a változás mellett?

– A klub döntött a változás mellett, én pedig elfogadtam. Ennek az az oka, hogy tizenkilenc mérkőzésből csak hármon szereztünk pontot. 

– Nehéz volt kimondani, hogy vége?

– A labda nem az én térfelemen pattogott. Van a munkáltató, illetve a munkavállaló. Én vagyok az utóbbi. Mindenki a legjobbat akarja a szentesi vízilabdának, a klub pedig úgy döntött, hogy a nyerhető meccsek előtt szüksége van a csapatnak egy radikális felrázásra az edzőcserével. 

– 2016 nyarán Lukács Dénestől vette át a vezetőedzői pozíciót. Előtte már másodedzőként dolgozott Szentesen. Mi az, amire a legbüszkébb ebből az időszakból?

– Arra, hogy relatíve kis költségvetésből egyetlen nem megyeszékhelyi klubként rengeteg helyi játékossal szerepeltünk. Volt olyan idényünk, amikor kilenc-tíz szentesi alkotta a keretünket. Sajnos ebben sem fényes a jövőnk, hiszen a jelenlegi hat felnőtt helyi kötődésű pólósból kettő biztosan abbahagyja. 

– Vannak már tervei a jövőt illetően?

– A szezon végéig tartó szerződésemet biztosan kitöltöm a klubnál. Az utánpótlásban kapok feladatokat, valamint a már eddig is meglévő vállalkozásomat irányítom tovább.