Tímár: amit képviselek, már látszódik

– Hogyan emlékszik vissza a Szeged-Csanád GA-nál eltöltött időszakára?

– Akkor még nem készült el ez a szép stadion, és Gyulán edzettünk, dolgoztunk. Már a pályafutásom vége felé kerültem a csapathoz Adem Kapic hívására, és igyekeztem segíteni, de a térdem sajnos már rossz állapotban volt, így nem tudtam a pályán bizonyítani. Viszont a klubigazgatóval abban maradtunk, hogy az akadémián edző is lehetek majd, így lettem a legkisebbek trénere. Hálás vagyok a klubnak, hogy az alapoktól támogatott, és megadta a lehetőséget az újabb pályafutás megkezdésére. Arra pedig büszke vagyok, hogy az akkori tanítványok közül ketten, Klausz Milán és Nagy Dávid már az U17-es válogatott tagjai. 

– Milyen érzés volt most Szegedre megérkezni?

– Mivel szeretem a várost, így nagyon jó, főleg, hogy most meccseltem először az új stadion­ban, amelyre büszke lehet mindenki. 

– A Szeged-Csanád GA volt az utolsó klub, amelyben még futballozott. Benne volt ebben a pályafutásban minden, amiről álmodott?

– Mint Fradi-nevelés játszhattam a zöld-fehérek felnőttcsapatában, hallgathattam a válogatott tagjaként a himnuszt az utánpótlásban és a felnőttkeretben is, játszottam öt évet Angliában, Plymouthban voltam az év játékosa is, egy-egy évet pedig Finnországban és Vietnamban – igazából büszke és elégedett vagyok a pályafutásommal. Alakulhatott volna másképpen is, de nincs hiányérzet bennem. 

– Nagyon meggyőző volt az első szegedi felkészülési meccsen az U19-es válogatott. Ennyire jó ez a korosztály?

– Másfél éve dolgozunk együtt, és igen, ez egy jó korosztály. Versenyhelyzet van, a játékosok mentalitását fejlesztjük, a taktikát is az egyénekre szabjuk. Markáns, agresszív futballt játszunk, előre védekezünk, kontroll alatt tartjuk a játékot, biztatjuk a srácokat, hogy cselezzenek, ehhez pedig kell az önbizalom is. 

– Tímár Krisztián mentalitása is visszatükröződik a pályáról?

– Amit képviselek, egyre jobban látszódik. Azt kértem, február legelején se legyen edzőmeccs hangulata a bosnyákok elleni mérkőzéseknek. Aki lát minket, az tapasztalhatja, hogy motivált, agresszív, kellemetlen stílusú, gólra törő a játékunk. Akár az NB I.-ben, az NB II.-ben vagy az NB III.-ban, de minél hamarabb a felnőttfutball részei legyenek a srácok.