Germán Tamás néha még játékosként gondolkodik

– Mi lett a futballcipők sorsa?

– Kifényeztem, elraktam, de mivel alkalmanként a napi edzésmunkában is részt veszek, ezért újra előkerülhetnek.

– A reggeli megérkezés első lépései már egyértelműen az irodába vezetnek?

– Kezdem megszokni, hogy nekem nem az öltözőben van a helyem. Az én utam mint labdarúgó befejeződött. Szép volt, jó volt, ám tovább kell lépni. Ha a játékos önmagában helyre tudja tenni a dolgokat, sokkal könnyebb meghozni egy ilyen döntést, és az utána következő munkát élvezettel tudja csinálni.

– Az aktív sportot befejezők életében nagy kihívás a testsúly megtartása. Van erre program vagy külön edző?

– Ezzel sosem volt gondom. A szünetek után mindig kisebb testsúllyal érkeztem vissza a csapathoz, kaptam is érte a zrikát. Ám azért egy mérettel nagyobb pólót kértem.

– Mit takar a klub- és teammenedzser megnevezés?

– Sok olyan apró dologgal kell foglalkoznom, amely játékosként eszembe sem jutott. Ebédszervezés, idegenbeli túra, a busz érkezése – technikai feladatok, amelyeket nekem kell összefogni, és megoldani a fiatalos lendületemmel, az öltözőből hozott szemlélettel. Illetve a vezetőséggel tartom a kapcsolatot például az új játékosok ügyében. Aktív labdarúgóként a játékosok nagy részét megismertem, tudom, hogyan viselkednek a pályán, információt tudok gyűjteni a személyiségükről. És még az utánpótlásban is van szerepem mint szupervizor.  

– Milyen kívülről a csapat, a közösség?

– Valamennyire még benne vagyok, de mégsem. Ez is a szerepem: hidat képezni a játékosok és a szakmai stáb, a vezetőség között. Még mindig sokszor játékosfejjel gondolkodom és látom a dolgokat, ami nem feltétlenül rossz. A közösség jó, erre még csapatkapitányként is figyeltem, vezetőként pedig megmaradt ez a szerep. Sokszor a karakter, a személyiség a lényeg. Az, hogy valaki beleillik-e a csapatba, néha többet számít,  mint hogy mennyire tud cselezni.

– Milyen lesz ez az átalakult szegedi csapat?

– Szerencsére nem kell teljesen új csapatot építeni, a meghatározó játékosokat, a magot megtartottuk. Persze, a negyedik hely miatt érezzük a nyomást, és a klub is több akar lenni pontban és helyezésben is. Komoly scoutrendszer van mögöttünk, így nem hasraütésszerűen igazolunk. Büszkék vagyunk Horváth Krisztoferre, akit a Torino visszahívott, vagy Csoboth Kevinre, akire Fehérváron szintén igényt tartanak. Van fejlődési lehetőség Szegeden a fiataloknak, itt megkapják a bizalmat, a védelmet, amely kell egy ilyen szintű, korú játékosnak. És a közönség is fantasztikus: nem mindegy, hogy 2-300 néző előtt játszik valaki, vagy 1-2, netán gyakran 3 ezer ember és egy lelkes ultracsoport előtt. 

– Mit enged meg magának a hétköznapi életben, amit eddig nem?

– Nem az a fajta vagyok, aki máris hangnemet váltott. Nyilván a bratyizás nem megy, de az ugratások működnek. Más életritmusban élek, és hiába ehetnék vagy ihatnék bármit, 20-22 évig így éltem, ezt az oldalt képviseltem. Ha késő estig a stadionban vagyok, és bedobok egy hamburgert, máris lelkifurdalásom van, és másnap csak egy salátát vacsorázok.