Az 1972-es szegedi fáklyafutókat ünnepelték

Túszdráma. Ez az, ami mindenkinek először eszébe jut az 1972-es müncheni olimpiáról. Egy terroristaszervezet ejtett foglyul több izraeli sportolót az olimpiai faluban, amely halálos áldozatokkal is járt. Tegnap délután viszont ennek az olimpiának egy vidámabb eseménye miatt találkoztak az újszegedi sportcsarnok Bali Mihály termében a meghívottak. A helyszínválasztás sem volt véletlen, hiszen a névadó az olimpiák imádója volt, az egyik legnagyobb lexikális tudással és ereklyékkel rendelkező sporttörténész. 

A Magyar Olimpiai Akadémia, a Magyar Kézilabda-szövetség, a Tisza Volán SC és Szeged város sportbizottsága szervezésében a müncheni olimpiai fáklyafutásra és a teremkézilabda ötkarikás játékokon való szereplésének ötvenedik évfordulójára emlékeztek. 

Nosztalgikus hangulatban jöttek elő a szebbnél szebb történetek, régi nagy találkozások, amelyeket moderátorként Barok István tartott kézben. Az olimpiai lángot Röszkénél az atlétika szegedi legendája, Antal Andor vette át, majd őt követte Apró László, Bódi Katalin, Dobcsányi János, Dobó Károly, Láng Imre, Kovács Kálmán, Kovács László, Mocsai Lajos, Sinkó György, Szabó Miklós, Volford László, Tompáné Berta Panna, Zöllei István és Tóth Margit. A kézilabdázókat Bartalos Béla, Harka László, Vass Sándor és Csík János képviselte. 

A 1972-es olimpián résztvevő magyar kézilabda-válogatott játékosa, Csík János kiemelte, nemcsak sportolóként óriási megtiszteltetés részt venni az ötkarikás játékokon, a fáklyafutás is legalább akkora érdem. Antal Andor elérzékenyülten mesélt kinevelt olimpikonjairól, az eseményt követő kötetlen beszélgetéseket viszont már a mosoly, a jókedv és a rengeteg szép történet jellemezte.