Elhunyt a szegedi futball-legenda

Nemes István 1952-ben kezdett futballozni a SZAK-ban. 1955-ben a Szegedi Haladáshoz igazolt, majd 1970-ig a Szegedi EAC (SZEOL) labdarúgója volt.

Az élvonalban 1957. március 17-én mutatkozott be a Ferencváros ellen, ahol csapata 3–0-s vereséget szenvedett. Összesen 204 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen szerepelt és 50 gólt szerzett.

Mindene volt a futball, és mindig hű maradt szeretett városához mind aktív labdarúgóként, mind később edzőként, elismert szakemberként.

Civilben a SZOTE műszaki osztályán dolgozott műszaki ellenőrként, később pedig a Tisza Volán labdarúgó-szakosztályának segített a jelenlétével, a tanácsaival, a gyerekek lelkesítésével.

Lapunk három évvel ezelőtt járt nála, amikor betekintést nyerhettünk a lakásában a gyűjteményébe, amely egyfajta múzeum is volt. Akkor arról is beszélt, hogy két emlékezetes korosztályos válogatott-mérkőzése volt.

– Az egyik egy liverpooli meccs Anglia ellen, amelyen idegenben nyertünk. Még Bobby Charltont is bevetették, mert meg akartak verni bennünket. A végén megtapsolt minket az angol közönség. A másik pedig egy pekingi találkozó, ahol az olimpiai stadionban 80 ezer néző előtt 1–1-et játszottunk a Szovjetunió válogatottjával – emlékezett Nemes István.

Nagy szeretettel fordult a fiatalok felé egész életében, és kimondatlanul is érződött, hogy szeretné, ha ők is eljutnának addig, ameddig ő. Mesélt, érvelt, szeretett, biztatott – amit csak kellett, megcsinált, hogy minél több Hrepka Ádám, Laczkó Zsolt, Völgyi Dániel kerüljön ki a szegedi futballműhelyekből. 

Sétál, tornázik, kutyát futtat – így írtunk Nemes Istvánról három évvel ezelőtt.

Most viszont itt hagyott bennünket, de az emléke, a jelensége, a csibészes mosolya mindörökké velünk marad. Isten áldja, Pista bácsi! 

Nemes István temetéséről később intézkednek.