Klasszis vízilabdázók kinevelése Kiss Csaba célja Szegeden

– Jó körbenézni a Tiszavirág Sportuszodában. Tehetséges fiatalok rutinos vízilabdázókkal vegyülnek, ha a Zue.hu Szegedi VE játékoskeretét vesszük górcső alá. Milyen megérzései vannak a szezonkezdet előtt? 

– Valóban jó körbenézni és jó előérzetem van. Ez minden évben így van, most mégis különlegesnek érzem ezt a társaságot, pedig lehet, hogy nem ez lesz minden idők legerősebb szegedi csapata. Morálisan viszont nagyon erős, emiatt nagyon bizakodó vagyok. Sikerült egy olyan csapatot összehozni, amelyben látok ambiciózus, kreatív és éles eszű vízilabdázókat, akikre a gyors játék miatt nagy szükség lesz, akárcsak a fiatalos dinamikára. 

– A fiatalos lendületben rejlik a keret különlegessége? 

– Igen! Nagyon sok dolgot lehetne számszakilag jellemezni. Akár az átlagéletkort, a csapat összsúlyát összehasonlítva az ellenfelekével. A régi vízilabda olyan volt, hogy valaki gyors vagy erős, most már ötvözni kell ezeket. Mi is arra törekszünk, hogy a gyors játékosainkat erősítsük szárazföldön és vízben egyaránt. Bízom benne, hogy ez a játékunkon is meglátszik majd, ennek a kulcsa, hogy magas tempót diktáljunk. Ebből a reményeim szerint már a szezonnyitón a Szolnok ellen láthatunk egy kis ízelítőt. 

– A harmadik idényét kezdi meg vezetőedzőként. Milyen kihívásokat rejt ez a játékoskeret edzői szemmel? 

– Különleges és fantasztikus, idén is nagyon jó érzés ezért a klubért dolgozni. Nem szabad elfelejteni, hogy nyolcan távoztak tőlünk és négyen érkeztek. Köszönöm a vezetőinknek, hogy csupa olyan játékosok érkeztek hozzánk, akiket én szerettem volna itt látni. Ők teljesen beleillenek abba a vízilabdába, amit én szeretek látni és játszatni. Óriási szerepük lesz, az már most látszik, hogy az elmúlt három évvel összehasonlítva idén fogunk a legtöbbet dolgozni. Fiatal, befogadó játékosaim vannak, akik nagyon könnyen fejődnek. Az a célom, hogy klasszis vízilabdázókat neveljek belőlük. Az pedig, hogy teret tudunk engedni a saját nevelésű pólósainknak is, az egy külön hab a tortán. Ha valaki, én igazán tudom, milyen az utánpótlásból felkerülni egy első osztályú csapatba és ott stabil kerettaggá, esetleg válogatott játékossá válni. 

– Az utánpótlásból felkerülve akár a válogatottig eljutni esetre a legfrissebb példa Lakatos Soma lehet, aki ezen a nyáron a Vasasba igazolt. Az ő távozása hatalmas veszteség, ugyanakkor óriási büszkeség is. 

– Így van! Soma tökéletes példája annak, hogy honnan indulunk és hova juthatunk el. Érdekes párhuzam van köztem és Soma között, mert én is 20 éves voltam, amikor elkerültem Szegedről, csak én a Ferencvárosba mentem. Valóban érzékeny veszteség, hiszen remek játékost, embert és balkezes vízilabdázót vesztettünk el, de ha valakit egy Vasas hív nem gördíthetünk elé akadályt és nem is akartunk. Egy középcsapatból topcsapatba menni neki is előrelépés. Egyértelmű volt, hogy nem állunk az útjába, mert ha egy madár tud repülni és akar is, annak ki kell nyitni a kalitkát. Természetesen rengeteget segítene most is nekünk, de az a tervünk, hogy újabb „Lakatos Somákat” neveljünk ki. 

– Milyen szezonnal lenne elégedett előzetesen? 

– Nehéz a bajnokság indulása előtt erre a kérdésre válaszolni, mert még egyik ellenfelünket sem láttunk játszani tétmérkőzésen. Amikor leültem a kispadra, valamint az előző szezon előtt is az volt a célom, hogy egyszámjegyű helyezést érjünk el. Ez eddig sikerült, az első idényben hetedikek, a másodikban kilencedikek lettünk. Ebből nem szeretnék engedni, az pedig igazán jólesne, ha visszaszereznénk a helyünket a legjobb nyolc között. Tavaly volt hiányérzete a játékosoknak és nekem is, hogy csak a kilencedik helyért játszhattunk, de a rájátszásban megmutattuk, hogy talán lehetett volna helyünk a felsőházban. Titkolt célom a legjobb nyolcba visszakerülés, de ez nem elvárható egy ilyen fiatal csapattól ennyi saját nevelésű tehetséggel légiós és válogatott vízilabdázó nélkül. 

– Milyen mérkőzéssel lenne elégedett szerdán 17 órától a Szolnok ellen? 

– Akkor lennék elégedett, ha már most sok mindent visszakapnék abból, amit megpróbáltam az elmúlt időszakban sújkolni a játékosokba. Fizikálisan rendben vagyunk, a szárazföldi és a medencés alapozásunk is jól sikerült. Biztosan nyikorogni fog még a játék, furcsa lenne, ha minden klappolna az első bajnokin. Emiatt jobb lett volna, ha több edzőmeccset játszunk, vagy mentünk volna még egy kört a Magyar Kupában, mert azt érzem, hogy a legnagyobb hiányosságunk, hogy a páros- vagy a hármas kapcsolatok még nem működnek olyan gördülékenyen, mint ahogy egy összeszokott csapatnál. Ebből a szempontból talán szerencsés, hogy az első hat fordulóban az előző idény első hat helyezettje vár ránk. 

– Ez szerencsés? 

– Amiatt igen, mert a sérült Sánta Dániel a hetedik fordulóban talán már hadra fogható lesz, a másik pedig, hogy van idő még begyakorolni az automatizmusokat. Rengeteg egy-két gólon múló találkozó várhat ránk idén is, ami pontosan azokon az apróságokon állhat vagy bukhat, hogy mennyire csiszolódnak össze ezek a kapcsolatok.