De jó volna gátőr lenni!

Kíváncsiak voltunk Gellért Gábor néhány gyerekkori kedvencére.

Játék: – A játék fegyverek, távcsövek és zseblámpák. Úgy tűnik, ez öröklődik, a fiamat a kardok és a kések érdeklik, meg is kapta tőlem élete első svájci bicskáját, amire úgy kell vigyáznia, mint a szeme fényére.

Mesekönyv: – Romhányi Józseftől a Doktor Bubó.

Rajzfilm: – Vuk, Flinstones család.

Tantárgy: – Testnevelés, földrajz, biológia. E három tantárgyon kívül más nem tudott lekötni.

Tanár: – Középiskolai osztályfőnököm, Juhász Angéla. Nagyon szeretett engem, szinte a második gyerekeként tekintett rám.

Lapunk 46. Az év sportolója díjátadó gáláján talán a leghosszabb sikerlistát olvastuk fel, mielőtt a pódiumra szólítottuk 2015 legjobb szegedi trénerét, Gellért Gábort. Úszó tanítványai évek óta halmozzák a hazai és nemzetközi érmeket, épp ezért elég meglepő kijelentéssel kezdte beszélgetésünket a gyerekkoráról.

– Édesanyám nagyon akarta, hogy úszó legyek, 9 éves koromig rendszeresen vitt az uszodába, de nem ragadtam ott, csak 20 évesen tértem vissza a sportághoz, amikor triatlonozni kezdtem. A kosárlabda annál inkább vonzott, amikor csak lehetett, a grundon játszottunk, ráadásul általános és középiskolai testnevelő tanárom is kosáredző volt. Horgászni is imádtam, nagyapámmal Baján sok halat fogtam, huszonévesen pláne, akkor évente 80-100 napot töltöttem horgászattal. Emlékszem, egy december 26-i napon csak azért álltam le a horgászással, mert befagyott a Tisza, és ha már így alakult, akkor rávettem magam, hogy elmenjek egy buliba. Ott ismertem meg a feleségem – mesélte a Haász SZUE vezetőedzője.

A mozgásra visszatérve: volt még egy meghatározó sportág az életében.

– Az általános iskolánkban minden fiú dzsúdózott, a mai napig minden szabályt és fogást tudok. Vélhetően innen eredt az átlagosnál agresszívabb stílusom is, így a verekedéseket nem kerültem el, sőt. Természetesen egyes lányok iránti érdeklődésem volt a kiváltó ok, csak később nőttem ki abból, hogy kakaskodjak a csajokért – emlékezett vissza a Gege becenéven ismert szakember.

Egy elégedett edző. Gellért Gábor a tanítványokkal. Fotó: Karnok Csaba

A gyerekek mindig eltervezik, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek. Gellért Gábor is így volt ezzel, de kortársaival ellentétben nem a tűzoltó- vagy űrhajósszakmáról álmodozott.

– Gátőr akartam lenni. Annyira szerettem a természetet, hogy csak ez és a sportkarrier jöhetett szóba. A horgászás mellett madarászkodtam, később vadásztam, most méhészkedem is. Aztán persze rájöttem, hogy gátőrnek lenni nem olyan jövedelmező – fogalmazott a tréner, akinek dédnagyapja, nagyanyja és nagyapja is testnevelő tanár volt, utóbbinak ráadásul tanítványa volt a 81-szeres válogatott kosárlabdázó, Hosszú István, a világbajnok Hosszú Katinka édesapja.

Gellért Gábor papuccsal. Fotó: DM

Gyerekkorában óriási példaképei voltak a nagy sportolók, kecskemétiként Messzi István olimpiai ezüstérmes súlyemelőre nézett fel leginkább. Később az ajkai Farkas Andrásra és a hódmezővásárhelyi Bán Sándorra is, akiktől az edzősködés csínját-bínját leste el. Sorozatunkban utóbbi szakembernek passzolta tovább a labdát.

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak? – Sosem vonzott ez a sportág, csak felnőttként játszottam néha az edzőkollégákkal. Inkább a kézzel űzhető labdasportok érdekeltek.

– Volt bőrlabdája? – Nem.

– Házőrző volt a bújócskában? – Nem, nyertes típus vagyok. A mai napig ez a kedvenc játékunk a gyerekekkel, a tanyánkon sok fa között szoktunk bújócskázni. Számháborúzni is imádtam kiskoromban.

– Mászott fára? – Rengeteget, bújócskázás közben is. Egyszer úgy leestem a fáról, hogy eltört a farcsontom. Ma is mászok fára, ugyanis tanulom a vadászíjászatot, a fáról célozva pedig nagyobbak a vadejtés esélyei.

– Verekedős volt? – Igen, már óvodában is. Kínosan ügyeltem rá, hogy én üssek először, ügyes is voltam benne. Tizenöt esztendősen eltörték az orrom, addig viszont nem is tudtak komolyabban megütni.

– Legjobb gyerekkori barátja? – A már Hawaiin élő Csillag Zsolt úszó és vízilabdázó, illetve Csonka Géza kosárlabdázó Kecskemétről. Ők is példaképeim voltak.