A teljes foglalkoztatás közelében Vásárhely

Öt évvel ezelőtt 1845-en voltak Hódmezővásárhelyen állás nélkül. Ez a szám október végén 747 főre csökkent – mondta [namelink name="Hegedűs Zoltán"] alpolgármester, aki szerint nem a közmunkaprogram javított a helyzeten.

A közmunkások száma évek óta 700 fő körül van. – A csökkenés a versenyszférán múlt. Elég, ha megnézzük a helyben fellelhető hirdetési újságokat. Korábban jó, ha találtak az emberek 1-2 ajánlatot az újságban. Manapság szinte egy egész oldalon kínálják a különböző munkalehetőségeket. Ma Hódmezővásárhelyen körülbelül 300 betöltetlen álláshely van. A 747 fő egy része azért nem talál munkát, mert nem megfelelő a végzettsége.

Váltaniuk kellene. A helyzetükön európai uniós programmal szeretnénk segíteni, amiben átképzésre is van lehetőség. Hódmezővásárhelyen, az állam támogatásával, jelenleg is 2-300 felnőtt tanul esti iskolában, hogy OKJ-s képzést szerezzen valamilyen szakterületen.

Hegedűs Zoltán hangsúlyozta, a közmunka sem megoldás. – Az a célunk, hogy őket is a versenyszférában tudjuk. Szerencsére minden hónapban vannak, akik elköszönnek tőlünk, mert a munkaerőpiacon kapnak lehetőséget.

A vásárhelyiek többsége, akiket megkérdeztünk, úgy látják, a környezetükben kevesebb a munkanélküli, mint korábban volt.

– Szerencsére én még soha nem voltam munkanélküli. Jó szakmám van, élelmiszeripari mérnök vagyok. Ezen a területen inkább hiány van a szakemberekből. Nem kell félnem, hogy állás nélkül maradok – mondta [namelink name="Csizmadia Tamás"]. – A környezetemben azért akadnak munkanélküliek. Több esetben a saját hibájukból nincs állásuk. Azt látom, napjainkban már eljutottunk odáig, hogy aki nagyon szeretne, az boldogulni tud, de menni kell a munka után.

[namelink name="Monori István"] már megízlelte, milyen a munkanélküliek kenyere. – Tizenöt évvel ezelőtt voltam munkanélküli. Pincérként kerültem az utcára. Három hónapig voltam otthon. Borzasztó érzés volt a bizonytalanság. Ahhoz, hogy újra legyen munkám, szakmát kellett váltanom. Kötőipari végzettséget szereztem, és el tudtam helyezkedni.

[namelink name="Koczkás Magdolna"] két évig volt állástalan.

– A gyes után visszavettek volna a régi munkahelyemre, de két műszakban. Azt két gyerek mellett nem vállalhattam. Így kerültem utcára. Ennek idestova 20 éve. Akkoriban hiába kilincseltem, nem kaptam munkát. Végül leszázalékoltak. Azt hiszem, az egészségem romlásához nagyban hozzájárult a munkanélküliség, ami testileg-lelkileg leépíti az embert. Az utóbbi időkben, a környezetemben is lecsökkent a munkanélküliek száma. Ennek örülök. Most én is dolgozom. A 60 ezer forintos járandóságomból nem tudnám a rezsit fizetni. Napi 4 órában sikerült egy rehabilitációs munkát találnom.

– Szerintem a 2,4 százalékos munkanélküliség is nagyon sok. Egyébként azon mindig elcsodálkozom, ha valaki azt mondja, nem talál munkát – mondta [namelink name="Hársai Tibor"]. A vállalkozó maga is foglalkoztat embereket. Mint mondta, állás van, csak menni kell utána. Tapasztalata szerint ma inkább azoknak nehezebb, akik dolgozót vennének fel. Nehéz jó munkaerőt találni.