Jegyzet

2019.09.11. 09:00

Stílusváltás

JEGYZET - "Sosincs késő elkezdeni.."

Kiss Anna

Életemben eddig kétszer kellett túlélnem a cukorterheléses vizsgálatot, őszintén szólva még most is forog a gyomrom, ha az itóka izére gondolok. A kérdésekről meg nem is beszélve, amiket akkor, mindössze 16 éves koromban a kedves nővérkék céloztak felém: Kisbabát vár? Kislány vagy fiú lesz? Már ön is cukorbeteg? Kiakadtam.


Aztán az eredménnyel a kezemben, az orvosra várva mellém ült egy nálam pár évvel idősebb srác, aki elmesélte, hogy súlyos állapotban volt, vércukorszintje a legfelsőbb határokat súrolta, heteket kórházban töltött, miközben eldöntötte, hogy életmódot vált, így a beszélgetésünkig már helyreállt a szervezete, gyógyszerekkel és sportolással kordában tartja a cukorszintjét. Aztán engem biztatott, hogy ne aggódjak, a cukorbetegséggel is van élet, nincs abban semmi fájó, maximum a csokinélküliség lesz rossz nőként a nehezebb napokon.


Szerencsére én megúsztam, nem lettem „cukros" – ahogy azt szokták mondani, viszont az algyői Zoltánnak már kevésbé sikerült ilyen jól az élet, de ő egy igazi jó példa lehet mindenki előtt, hogy a gondolatai átformálásával mindenkinek megvan a lehetősége egy jobb életre.


Sokszor nem vesszük észre a rohanó világban az apróbb jeleket, valami nagyobb problémára van ahhoz szükség, hogy megtegyük az első lépést, hogy megváltoztassuk az életmódunkat saját magunkért, hiszen ahogyan Rudi Westendorp orvosprofesszor is mondta: „Életstílusunkat bármikor módosíthatjuk, ha az árt az egészségünknek. Sosincs korán, és sosincs késő elkezdeni".


A kulcs a kezünkben van hozzá, erre az algyői férfi a legjobb példa.

Címkék#Vélemény
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!