Álomhíd

A Megyeri hidat 1993-ban kezdték el tervezni. Az ország első igazi ferdekábeles hídját tavalyelőtt adták át a forgalomnak. Az Újpestet Budakalásszal összekötő 1861 méter hosszú létesítmény építési költsége 63 milliárd forint volt. A miheztartás végett írtam ide ezeket a fontos információkat – egy híd megépítéséről. Hogy tudják, ígérhet bárki bármit, a hidak csak úgy nem nőnek ki ukmukfukk a földből.

Szegeden a déli Tisza-híd már több mint egy évtizedes álom. A kilencvenes évek második felében vetődött fel a pogácsás-ásványvizes eurorégiós megbeszéléseken: kellene egy új híd Szegedre. Az építmény stratégiai szerepe már akkor kétségbevonhatatlan volt. A déli híddal, amely a körutak folytatásában szelné át a Tiszát, így zárva be a nagyárvíz után megépült közlekedési rendszert – kiválóan lehetett, lehet kampányolni a választási időszakokban. Hiszen a helybeliek a bőrükön érzik: már kevés a két közúti híd, amelyeken csúcsforgalom idején csak lépésben lehet araszolni. A helyi érdekeken túlmutattak a regionális tervek, amelyek abban az egyszerű mondatban fogalmazódtak meg, hogy az új híd utat nyit, és összeköttetést teremt. Mindenki azt hangsúlyozta: a híd olyan fejlesztési lehetőséget nyit a térségben, amelynek hatását a helyi gazdaság is megérzi – határon innen és túl.

Azzal is tisztában volt mindenki már az első perctől, hogy a déli Tisza-hidat nemhogy városi, de önmagában állami pénzből sem lehet megépíteni. Csak uniós forrásból. Milliárdos EU-támogatást azonban csak pántlikázott programban lehet nyerni. Ilyen például a vasútfejlesztés. Így lett a kezdetekkor még csak közúti déli hídból vegyes, közúti-vasúti híd, amely a regionális, sőt a transzeurópai igényeket szolgálná ki a Temesvár–Szeged, illetve a Constanta–Fiume vasútvonalon. Erre már komoly uniós pénzeket lehet nyerni – de csak a következő, az EU 2013 utáni ciklusában.