Hal a vízben

Az elmúlt tíz évben nagyjából 200 ezer tanulmány született világszerte a halfogyasztás jótékony hatásairól – olvastam tegnap egy weboldalon. Persze elsősorban nem azért eszik halat az ember, mert elolvasott egy tanulmányt arról, mennyi omega 3-at és 6-ot tartalmaz a hal, és mennyire erősíti az ideg- és immunrendszert, milyen könnyen emészthető, és cserébe mennyire nem hízlal. Hanem azért, mert finom. Ezt nyilván nehéz elhitetni azokkal, akiknek mást diktál az ízlése – őket viszont talán meggyőzhetik az említett jótékony hatások. Meg az, hogy magasabb az átlagéletkor azokban az országokban, ahol sok halat esznek.

Igazából azt furcsállom, mennyire nem értékeljük saját termékeinket: pontytermelésben Európában a harmadik, afrikai-harcsában elsők vagyunk, elsősorban mégis más országok vevőit szolgáljuk ki. Ahelyett, hogy mi magunk is ennénk a magyar halat. A portugálok, akik ott laknak az óceán partján, több mint 50 kiló halat esznek meg évente átlagosan, míg mi talán 6-6,5 kilót, amivel az európai rangsor legvégén kullogunk.

Édesvizekben bővelkedő ország vagyunk, rengeteg halat tenyésztünk, többségünknél mégis csak karácsonykor kerül az asztalra hal. Tisztelet a kivételnek. Például a bajaiaknak, akik nagyjából 45-50 kilót esznek meg évente. Náluk nem rántott hús meg sült krumpli kerül hétvégén a tányérba, hanem főznek egy halat. Van mit tanulni tőlük, még nekünk, büszke szegedieknek is. Mert hiába jobb a mi halászlevünk – bocs a bajaiaktól -, ha egy 2012-es adat szerint legföljebb 9 kiló halat eszünk meg Szegeden évente. Megjegyzem, a halfesztiváloknak hála, mert ha ez a rendezvény nem lenne, talán itt sem tartanánk.