Kései mellékhatás

Ne aggódjunk, nyugtatnak bennünket a szakemberek, mert a dioxinnal szennyezett guargumiból készült élelmiszerekben annyira felhígult már a rákkeltő méreg, hogy az a csekély mennyiség nem betegíthet meg senkit. Azok után, hogy korábban roppant veszélyesnek mondták a dioxint, majd azzal indokolták a késedelmes tájékoztatást, hogy nem akartak pánikot kelteni, rossz érzése támad az embernek. Eszébe jut, hogy hasonló kommunikációs módszerekkel operáltak 1986-ban, a csernobili katasztrófa után is: együk csak nyugodtan a salátát, nem lesz tőle semmi bajunk...

A hasonlat persze rossz és demagóg, azóta nagyot fordult a világ, politikai okok nincsenek a háttérben. A nem elég gyors és korrekt tájékoztatás azonban ma is bizalmatlanságot szül, nehezen tolerálja a fogyasztó, ha rajtakapja azokat, akik érte vannak: nem tekintik nagykorú partnernek. Mert igenis azonnal tudni akar mindent, ami legféltettebb kincsét, az egészségét érintheti, és pontos információk birtokában maga akar dönteni arról, hogy pánikba esik-e vagy sem. A mostani guargumibotrány jellemző magyar abszurd: épp azok a cukorbetegek ehettek a legtöbbet a szennyezett diabetikus élelmiszerekből, akik komolyan veszik az orvosok intelmeit, figyelnek állapotukra, igyekeznek minden lehetséges módon megelőzni a még nagyobb bajt.

Csakhogy manapság az ember nem lehet eléggé óvatos. A dioxinos guargumiból gyártott diabetikus zsemle nem az első problémás élelmiszer, volt már nálunk téglaporos-míniumos, majd aflatoxinos paprika, szőlőt nem látott hamis bor, lisztéria baktériummal fertőzött szalámi. Lassan azt is meg kell tanulnunk, oda kell figyelnünk az esetleg allergiát okozó élelmiszer-színezékek, antioxidánsok, tartósítószerek, ízfokozók, állományjavító és módosító anyagok seregére is, amelyek nélkül ma már szinte nem is létezhet a tömegtermelésre berendezkedett modern élelmiszeripar.

Néhány éve exhumáltak egy brit családot, és megdöbbenve tapasztalták, a sok tartósítószertől, amit a műkajákkal elfogyasztottak, kései mellékhatásként olyan épen megőrződött a testük, mint az egyiptomi múmiáké.

Nem mindegy, mit választunk.