Stop, szemét!

Jó is, hogy a sok eső miatt nagyra nőtt a fű az utak mentén, az árokpartokon. Nemcsak azért, mert most szemet gyönyörködtetően virágzik a pipacs, a szarkaláb, a kamilla és a repce, hanem azért is, mert így legalább nem látszik a fűben a szemét. Hiába szerveztek ugyanis néhány hónapja szemétszedési akciókat, autóstársaink bőven gondoskodtak az utánpótlásról.

Nagyon haragszom a szemetelő autósokra. Végtelen bunkóság a lehúzott ablakon keresztül bármit is kidobni. Számtalanszor voltam már tanúja, hogy repült ki az ablakon a taknyos papír zsebkendő, az üdítőspalack, a csokipapír, vagy éppen a csipszeszacskó.

A minap a lehúzott ablakomon keresztül egy izzó csikk landolt a szoknyámon. Csoda, hogy nem égette ki! Hirtelen lesöpörtem az ölemből, majd ahogy a mögöttem jövő forgalom engedte, megálltam, hogy eltapossam az izzó, füstölgő, büdös bagót. Hogy milyen szavak kíséretében, azt sejtheti mindenki.

A napokban pedig az előttem haladó teherautóból egy másfél vagy kétliteres ásványvizes palack röpült ki az ablakon. Ezúttal azonban a szemem előtt lebegett a megoldás is. Szó szerint. Ugyanis a teherautó hátsó ajtóján rajta volt a balatoni cég neve és a telefonszáma is.

Csúnya dolog az árulkodás. De a sofőr, ha most ezt a palackot kidobta, valószínűleg keresztülszemetelte már az egész országot. Első felindulásomban felhívtam a céget, és elmondtam, hogy Székkutas és Sóshalom között hogy röpült ki a palack a vezetőfülkéből. A vonal végén lévő hölgy megkérdezte a teherautó rendszámát.

Azt mondta, nem hagyják szó nélkül, mert ők is utálják, ha a Balaton partján szemetelnek a turisták. A hölgy azt is megjegyezte, a sofőrjük kap egy kis szóbeli fejmosást. Szerintem az sem ártana, ha kétszázszor leíratnák vele, hogy nem dobunk ki semmit a kocsi ablakán. Hátha tanulna belőle...