2010.11.28. 13:04

Belvárosiban voltunk

Már régóta tervbe vettük, hogy egy teljes napot moziban töltenénk, de nem feltétlenül a filmnézésnek szentelve az egész napot. Sokkal inkább az érdekelt minket, vajon milyen egy teljes napot dolgozni a moziban, nem mint jegyszedő és pénztáros (bár az emberi kapcsolatok miatt az is tanulságos lett volna), hanem követve a mozivezetőket megtudni, mennyi előkészület, munka és neadjisten stressz bújik megy egy-egy előadás mögött.

November 24. minden szempontból megfelelt elképzeléseinknek. Utolsó nap a premierhétből, Kispálfilm-bemutató, Harry Potter éjféli vetítés és még grátisz esemény is jutott számunkra. De nézzük sorjában, milyen volt egy napunk a moziban.

10 óra után érkeztünk meg, épp két leendő kispálos nézőbe futottunk, majd megkerestük az igazgatót, Vörösné Séllei Emmát, aki már rögtön mélyvízbe is dobta kíváncsiskodó blogger lelkünket (idei születésnap és mozitörténet itt). Az esti Kispálfilm tesztvetítései zajlottak az élő helyszínről, a budapesti West Balkánból. Az e-cinema rendszerben online közvetített film itt még nagyon távolinak tűnt, az adás nagyon szakadozott, plusz a díszletépítők is a munka elején jártak. A mozi vezetősége ezért úgy döntött, az esti vetítésen az élő helyszínt a közvetítés kezdő fél órájára és a búcsúra kapcsolják, a filmet pedig Blu-rayről játszák majd, nehogy bármiféle technikai gond fellépjen.

A tesztvetítések után még ki sem hűlt a vászon, máris középiskolások szállták meg a Zsigmond Vilmos termet, ráadásul rögtön két alkalommal is egymás után, a Szegedi Filharmonikusok ugyanis a héten tartották előadásaikat, melyet specifikusan ezen korosztály zenei látókörének bővítése végett tartottak. Ugyan nem vártuk végig az előadást, de 20 perc után több tanulságot is levonhattunk: a zenészek nagyon is értik a dolgukat, a zeneszerző Astor Piazzola Négy évszak darabja több mint érdekes (mindazonáltal szórakoztató) a Vivaldihoz szokott európai fülnek, a diákok pedig sokkal inkább online életükre, zenehallgatásra és/vagy a tanulásra szánták ezt a rövidke időt, melyet az iskola falain kívül töltöttek.

Ezen tapasztalatokkal felvértezve ültünk be immár Szabó Éva Andrea művészeti és marketing vezetővel az irodába, hogy elbeszélgessünk a mozi helyzetéről, a magyar és egyetemes filmről, a tervekről. A mozi jelenleg sem csak premierfilmek vetítéséből él, a már említett filharmonikus koncerten kívül helyet adnak az operának (a MET Live az egyik legjobb kulturális kezdeményezés, ami az utóbbi években betört hazánkba), emellett filmklubokat is tartanak (8-9. éve fut a Világmegváltó Filmklub középiskolásoknak, kicsivel újabb kezdeményezés a Friss Levegő Filmklub általános iskolások számára, valamint a Nyugdíjas Filmklub az idősebb korosztálynak címezve). Távlati tervek között szerepel annak vizsgálata, a sportesemények közvetítése vajon megfér-e a kulturális jelleggel (jelzem, sok nyugati országban igen, ld. foci vb).

Ami minket a leginkább érdekelt, az a műsorszerkesztési folyamat. A vezetőknek köszönhetően teljes képet kaphattunk arról, hogyan is zajlik a decemberi műsorterv összeállítása. Már november elején megkapják a forgalmazók által bemutatni szándékozott filmek listáját, vagyis kvázi egy hónapuk van összeállítani a következő hónapot. Sajnos a képlet nem ilyen egyszerű, az eddigi (általunk) ismeretlen hányados a forgalmazói háttérharcok. Azt eddig is sejtettük, hogy komoly érdekellentétek húzódnak a fővárosi és a vidéki, valamint a multiplex és a független (önkormányzati tulajdonú) mozik között. Főváros-specifikus forgalmazó csak hosszú hetek után juttatja el vidékre a használt kópiákat, míg multiplex-érdekeltségű forgalmazó pedig szintúgy csak hetekkel (olykor hónapokkal) később adja át a filmek forgalmazását, ezáltal is csökkentve a konkurencia esélyeit, kihasználva saját monopol helyzetét. Ehhez hasonló mértékben nagy probléma az art besorolás, ugyanis minden magyar film ebbe a kategóriába esik, azaz art minősítéssel rendelkező mozinak be kell mutatnia eme kategória filmjeit, akkor is, ha esély sincs arra, hogy legalább a vetítési költségek megtérüljenek. Azt már egy tegnapi blogbejegyzésből tudtuk meg, hogy a nagy decemberi durranásnak szánt Üvegtigris 3 forgalmazói leszerződtek az összes multiplex-szel, kizárólagos vetítési jogokat biztosítva számukra (azaz a bevételből osztoznak), ebből pedig nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a Belvárosi Mozi megvásárolta saját részre a kópiát, mert a műsortervben több hétig szerepel a film. A magyar film jelenlegi állapotában pedig azt kell mondjuk, igencsak elszomorító a széthúzás, mert ki tudja, meddig profitálhatnak ezen emberek a mostani struktúrán belül.

Kisebb-nagyobb kiábrándulás után felmentünk a mozigépészhez. Rengeteg érdekes és hasznos információval látott el minket az aznap éppen munkában levő gépészünk, Szilágyi Péter. Pályáját 1993-ban kezdte meg az IH rendezvényközpontban mint hangosító, majd 2006-ban a felújítások alatt a Belvárosi moziba került át ugyanúgy, hangosítóként. Itt kitanulta a gépészmesterséget is (amelyet ma már oktatnak is), és vissza már nem is ment a rendezvényközpontba.

A moziban három gépész dolgozik olykor egyszerre, olykor felváltva. Nincs kötött munkaidő, hiszen a filmek és a műsorrend ezt nem is engedheti meg. Naponta átlagosan 10-12 órát töltenek a géptermekben. 1 héten két szabadnap van, ami azt jelenti, hogy gyakran egy személyre hárul a 3 terem működtetése. Legtöbbször azonban két gépész dolgozik: egyik a Zsigmond Vilmos, illetve a Balázs Béla termet, másik a Csőke József termet irányítja. A gépészek feladata ezeken kívül a különféle rendezvények hangosítása, fényelése, amelyeket csak a gépteremből lehet megoldani.

A gépteremben egészen egyedülállóan nem csak egyfajta vetítőgép található, illetve használható. A műszereknek köszönhetően lejátszhatók 35mm-es filmek, az e-cinema a pesti központból küldi az adást, megjeleníthetők digitális 2D/3D adások, de gyakoriak a DVD-ről és BluRay-ről való vetítések is.

A 35mm-es filmek legtöbbször több különálló tekercsben érkeznek meg, amelyek összeragasztása, tekercselése, befűzése elég hosszú időt vesz igénybe. A két kisebb teremben (Balázs Béla, Csőke József) két vetítőgép található. Mivel a tekercs itt egy gépre nem fér rá, kettéosztják azt, és film közben át kell ezeket váltani (ebből azonban - ha jól csinálják - a néző nem vesz észre semmit). Nagy előnye a 35mm-es szalagnak, hogy akármikor lejátszható, korlátok nélkül.

Ezzel szemben a digitális 2D és 3D filmek külső winchesteren érkezik. Ezeket fel kell telepíteni, amely általában nem kevés idő. A winchesteren található egy időkód is, amely korlátozza annak lejátszásának idejét. Azaz, ha a film meg van véve egy 20:00-ás vetítésre, 19:00-kor nem játszható le, és persze a lejátszás után később sem.

Minden film előtt külön kell bevágni a korosztály besorolást, a reklámokat, előzeteseket. Csak ezek után indulhat a film a megfelelő lejátszóról.

A Zsigmond Vilmos terem 2009. januárjában lett átalakítva a 3Ds filmek megjelenése miatt. Szegeden és környékén ez az egyik legnagyobb befogadóképességgel rendelkező terem, amely képes 3Ds szolgáltatást nyújtani. Az átalakítási munkálatok mintegy 50 millió forintba kerültek, amelyből csak a gépek 35 milliót, a vászon pedig körülbelül 10 millió forintot kóstált.

Kis ebédszünet után folytattuk a mozi helyzetének, filmforgalmazási lehetőségeknek a megvitatásával, ezekkel külön nem is fárasztanánk az olvasókat. Egyéni vélemények ütköztetése sosem publikus, főleg nem a szerzők részéről. Beültünk megnézni a Gru 3D című filmet, majd az esti készülődésbe kapcsolódtunk be. 20 órától egy korszak lezárásának második (egyben talán utolsó?) lépcsőjéhez értünk, a Napozz holddal - A Kispálfilm bemutatása is sok érdekességet tartogatott, nem csak nézői szemmel. A forgalmazás a magyarhangya úttörő kísérlete, mintegy a nézői igényeket felmérő forgalmazói magatartás meghonosítására. A nem teljesen zökkenőmentes eseményproblémái ott kezdődtek, hogy a fő helyszín West Balkán felvetette, a végén az együttes egy búcsúszámot előadhatna, a moziknak csak kérniük kell. Ez pedig már élőzene, sokkal magasabb adókategóriába esik az élőzene, mint a filmzene - ez volt az egyik nagy probléma a nap folyamán. A másik a kapcsolat minősége, ugyanis igazán csak élő egyenesben lehetett megtapasztalni, vajon nem akadozik-e a kép és a hang. A harmadik, már nem a mozit érintő gond az ajándékkiadvány volt. Egy kétlemezes, dedikált dvd-vel csábították a nézőket, ami kézbevételkor már csak egy kétoldalú dvd volt, aláírás nélkül. Az elmaradt szignókat a fő helyszínre jegyet váltó nézők be tudták pótolni, a többiek számára ez bizony hiányérzetet jelenthet a későbbiekben. A Zsigmond Vilmos terem bejáratainál osztogatták az ajándék kiadványt, melynek osztogatásába mindkét veetőnek be kellett szállnia, ugyanis az egyre nagyobb sorokban érkező nézőket nem várakoztathatták meg.

A mozi ki sem ürült, máris hangolódott át az épület, ugyanis az alternatív rockegyüttes rajongói után másfél órával már a kortárs ifjúsági irodalom egyik legnépszerűbb alakjának filmes kalandjai várta a nézőket, a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. rész éjféli bemutatója pedig igencsak jó alkalom a kései mozizáshoz. Nem tudni, hogy mennyire játszik szerepet, de mindenképp érdekesség, hogy a plázamozi is tartott éjféli vetítést, csak azt nem értjük, hogy miért a városszéli plázába özönlik a nép, mikor a város szívében található mozi nagyobb vásznon és ülésszámmal simán vetekszik a plázamozival.

Éjjel fél 3 magasságában pedig már másra sem vágyik az ember, mint egy ilyen kimerítő nap után délig aludni. Abba pedig nem szívesen gondolnánk bele, milyen volt a csütörtöki 10 órai nyitásra beérkezni az alkalmazottaknak. El kell ismerni, nem olyan egyszerű és könnyű a moziban dolgozók élete, mikor elégedetlenkedni támad kedvünk, (ne csak a mozival kapcsolatban, hanem az élet minden területén) gondoljunk csak bele, fordított esetben mi hogyan birkóznánk meg az ilyen kimerítő napokkal.

Köszönjük a vezetőségnek, hogy teret engedtek kíváncsiságunknak, hogy kalauzoltak egy napon keresztül, hogy megmutatták, mit meg nem tesznek a mi szórakoztatásunkért.