Lekvárt is főz a két gyerekét egyedül nevelő apuka

A második adventi ablakot nyitjuk ma ki a Klauzál téren, ahol újabb két család kap adományt a Délmagyarország–Rotary Adventen. A 17 órakor kezdődő ünnepségen a makói Urbán Gyöngyinek és két lányának adjuk át olvasóink jóakaratforintjait. A kisebbik lány műtétre vár, miközben még a rezsit is alig bírják fizetni. Rajtuk kívül Hrickó Nándor és családja kap tűzifáról szóló ígérvényt, amelyet a Reál Hungary képviselője ad át. Az adományozóünnepség után fellépnek a Jerney János Általános Iskola diákjai.

A Klauzál téren áll Szeged Első Szeretetkuckója, amelyet a Délmagyarország üzemeltet. Itt a szegedi bölcsődék számára gyűjtünk plüssállatokat, játékokat és könyveket mindennap 16.30 és 18.30 között.

– Két éve pont szenteste jelentette be az anyuka, hogy kiszeretett belőlem, és talált magának mást. Egyedül maradtam a két gyerekkel. Az egy dolog, hogy elment, de nem is látogatja őket – mondta a makói [namelink name="Szabó István"], akinek családját olvasóink segítségével támogatja a Lapcom Média Alapítvány.

A nagyfiú, Attila 9. osztályos a makói Galamb József Mezőgazdasági Szakközépiskolában. Jó tanuló, szorgalmas fiú. A kicsi, Bence Patrik 6 éves. Lekvár a beceneve.

– Tudod, miért hívnak Lekvárnak? Mert nagyon szeretem! Az őszibarackos a kedvencem! – közölte büszkén a kisfiú. Szabóéknál lekvárból nincs hiány. Tele van vele a spájz. – Én magam főztem. Van meggy- és szilvalekvárunk, a sárgabarack és az őszibarack már elfogyott. Idén készítettem citromos-narancsos sütőtöklekvárt is. A gyerekek szerint is isteni finom – mutatta a spájzukat István.

A mélyhűtőt a kertben termett finomságokkal pakolták meg, borsóval, babbal, tökkel. Pici pohárkákban eper és málna is került a fagyóba, hogy legyen télen is egy kis gyümölcs a gyerekeknek. Céklából is rendesen termett az idén, amit nagyon szeret a család.

– Sajnos januárban a mentő vitt kórházba. Rosszul lettem a buszmegállóban. Kiderült, hogy van egy veleszületett betegségem. A kisagyam nagyobb, mint kellene, ami befolyásolja az agyvíz útját. Valahogy így magyarázták. Együtt kell élnem az állandó fejfájással. A gyógyszerek, amiket kaptam, sokat javítanak a helyzetemen. Fel kellett adnom az állásom. A régi munkahelyemen hegesztő-munkavezető voltam. A betegség után közmunkás lettem. Soha nem éltünk fényesen, de ebben az időszakban csak 104 ezer forint volt családi pótlékkal és gyerektartással együtt a bevételünk. Szerencsére november 11-étől újra hegesztőként dolgozom. A jövő hónaptól javul majd az anyagi helyzetünk.

A Lapcom Média Alapítvány idén 24 családot támogat, hogy szebb, boldogabb karácsonyuk lehessen. A lapunkban bemutatott családok számára várjuk felajánlásaikat, hogy szebbé tehessük karácsonyukat. A jóakarat forintjait átutalhatják a 12096705-01312657- 00200005-ös számlaszámra, vagy csekken is befizethetik, melyet november 15-i lapunkban, vagy ügyfélszolgálatainkon megtalálnak. Akinek kérdése vagy más jellegű felajánlása van, a 30/422-1747-es telefonszámon jelentkezhet. A Lapcom Média Alapítványnak nincs működési költsége. Kollégáink társadalmi munkában végzik az ezzel kapcsolatos feladatokat, így a számlánkra érkező adományokat teljes egészében átadjuk a támogatott családoknak.

István a munkaidőn túl is elvállal mindenféle munkát, amivel pluszpénzt lehet keresni. Attila is elkíséri. – Kérés nélkül jön velem, akár fát vágni az erdőbe. Nagyon dolgos gyerek. Itthon is sokat segít. Ő gyújt be, és ő mos ránk. Én pénzt keresek, mosogatok és főzök. Édesanyámtól és egy szakács barátomtól tanultam főzni. Mondjuk sütni hamarabb tudtam. A gyerekek szeretik a főztömet!

Attila a tanya szépítgetésében is segít. Például ez a konyhapult is az ő ötlete volt. Egy régi szekrényt félbevágtunk. Köré falat építettünk. Az asztal és a pad is a mi munkánk. Az anyagáért pedig megdolgoztam. Munka fejében kaptam a 250 éves vízimalom gerendáiból vágott deszkákat – mutatta büszkén az apa.

– Nézd, milyen hajóm van! – szólt közbe a kis Lekvár. – Apa készítette nekem, meg a repülőt is, meg az adventi koszorúkat is! Megmondjam, miért tud ilyeneket csinálni? Mert kiskorában alig volt játéka, és saját magának csinálta! – tudtuk meg a kézügyesség eredetét.

– Szeretek barkácsolni. Így meg tudjuk oldani a tanya felújítását is. A szobát és a konyhát nyáron alakítottuk ki. Jövőre a másik szobát is kipofozzuk, hogy lakható legyen. Az álmunk a fürdőszoba is. A helye megvan, csak üres. Hogy honnan lesz építőanyag? Majd megdolgozunk érte! – mondta István.

A tanyát részletre vették. Mióta a gyerekek édesanyja elköltözött, nem tudják fizetni a havi 20 ezer forintos részletet. – Szerencsére a tulajdonosok türelmesek. Két évvel tartozunk. Jövő év végén járt volna le a teljes tartozás, 36-szor 20 ezer forint. Szeretném minél hamarabb kifizetni.

A családfő arról is beszélt, hogy sok segítséget kaptak az ismerősöktől. – Tavaly úgy volt karácsonyfánk, hogy a szeretetszolgálattól kaptunk. Azzal háláltuk meg, hogy rengeteg sütőtökünk termett, amiből néhány mázsát vittünk nekik, hogy osszák szét azok között, akik örülnének neki.

A Délmagyarország-Rotary Advent mai vendége Balogh Zsolt, a MOL-Pick Szeged kézilabdacsapat játékosa.

– Bár már nem vagyok kisgyerek, nagyon fontos számomra a karácsony, mert ez az egyetlen alkalom az évben, amikor a szerteszét szóródott család együtt tud tölteni pár napot. Éppen ezért mindig nagyon várom. Szüleim, testvéreim és a közeli hozzátartozók gyűlnek össze, nagyjából tizenöten szoktunk lenni. Jókat nosztalgiázunk, és megbeszéljük az elmúlt időszak történéseit. Édesanyám pár éve még rengeteget sütött-főzött, de mivel mindenki csak a töltött káposztát ette, két éve már csak az készül. Abból viszont annyi, hogy három napig azt esszük. Szeretem ezt az ünnepet, számomra ez jelenti az együttlétet. Jövőre pedig megszületik az első gyerek is a családba – valószínűleg onnantól megint új színt kap a karácsony.