Biacsi-ikrek: közösen, egy célért

Lehet bármekkora a hőség, a Biacsi ikreknek, a 27 éves Ilonának és Bernadettnek nincs túl meleg a futáshoz. Pedig délután 2 órakor az orvosok is azt javasolják, inkább ne menjünk a napra, ők viszont tegnap sprinteket futottak – minden zokszó nélkül. Nem csoda, hiszen már csak 7 hét van hátra a londoni paralimpia augusztus 29-i megnyitójáig, ahol az enyhe fokú értelmi fogyatékosok között állnak rajthoz 1500 méteren. Egy futam, kevesebb mint öt perc dönt majd az érmekről.

– Ez már a felkészülés hajrája, célegyenesben vagyunk – mondta [namelink name="Antal Andor"], a két atléta edzője. Ilona és Bernadett egyelőre nem tudja, mikor repülhet Londonba, de az biztos, hogy a 33 magyar versenyző között ők ketten képviselhetik majd Szegedet és Csongrád megyét.

Biacsi Ilona és Biacsi Bernadett első paralimpiájára edz – itt éppen Szeged határában róják a kilométereket. Fotó: MTI

– Nem szeretnék elkiabálni semmit, így azt mondom, ha a lányok az első hatban végeznek, nem leszek szomorú. Ha esetleg egy érem is összejön, akkor örülök majd, ha kettő, akkor pedig nagyon örülök. Ha netalán a két érem egyike a legnemesebbik fajtából való, akkor leszek igazán boldog – fogalmazott a tréner, aki szövetségi edzőként szintén utazik.

Ilonának 4:27, Bernadettnek 4:32 perc a legjobbja 1500-on, de az olimpián mindketten egyéni csúcsra törnek. Nincs is más választásuk, mivel a riválisok nagyon kemények: a két lengyel ellenfelük a legutóbbi Eb-n megelőzte őket, de egy tunéziai, egy ukrán és egy japán lány is ott lehet az élmezőnyben.

– A lengyelek a legnagyobb riválisok. A japán lány általában öngyilkos, úgy is mondhatnám, kamikazetaktikával kezd, ha egyszer végig bírja majd, nem lehet legyőzni. Szerencsére eddig ezer méternél mindig kidőlt – fogalmazott az edző.

A lányok minden nehézség ellenére a megszokott módon mosolygósak, talán még nem is látta őket senki szomorkodni. Van is ok az örömre: mivel a családban 14-en vannak testvérek, rengeteg szurkolójuk lesz a játékok alatt.

– Egyelőre nem izgulunk, de azért érezni a feszültséget – mondta Bernadett.

– Életünk versenye lesz, éppen ezért az edzésmunkában is most teljesítünk a maximumon – tette hozzá Ilona.

Bár pakolni még nem kezdtek el, az biztos, hogy kabalájukat, a plüsszsiráfot elviszik magukkal a paralimpiára. Remélik, neki is lesz feladata, a versenyek után ugyanis mindig az ő nyakába akasztják az érmeket.

Ikertestvérek lévén nem lehet őket elválasztani egymástól, így van ez a versenyeken is, ahol általában együtt érnek célba. Korábban nyilatkozták lapunknak, hogy ilyenkor mindig felváltva előzik meg egymást, tehát ha az első két helyen haladnak, nincs közöttük versengés, már korábban eldöntik, ki halad át előbb a célon. De vajon igaz lesz-e ez a paralimpiára is?

– Meglátjuk, hogy alakul, de az biztos: összedolgozunk majd. Nem örülnék neki, ha csak az egyikünk nyerne érmet, ám ha így alakul, akkor sem leszünk nagyon szomorúak – mondta Ilona.

– És az is biztos, hogy ezen sem veszünk majd össze – tette hozzá Bernadett.