Így üzennek a túlvilágra

1779-ben makói zsidók a földeáki vásárból hazajövet azt látták, az előttük haladó szekéren összeverekednek, és egy ember kizuhan, meghal. A halottat bevitték Makóra, az igazságszolgáltatás azonban a zsidókat kezdte vallatni. Hat nap után Herzl David Naftali magára vállalta a gyilkosságot, hogy a többieket mentse a kínzástól. Kivégzése után egy héttel meglett az igazi tettes – így szól a legenda, amelyet 1927-ben mondott el Hercz Martin bukaresti könyvkiadó, üzletember, Dávid ükunokája a makói Marosvidék újságnak, amikor a sírhoz látogatott.

Idősek mellett gyakran családalapítás előtt álló fiatalok, iskolások is látogatják Makó első, 1810-ig használt Kossuth utcai zsidó temetőjét. Itt nyugszik a vértanú Herzl David Naftali. Szent emberek sírjához elzarándokolni, ott imádkozni régi szokás. Ahogy a keresztény világban divatba jött az El Camino-út, és évről évre nagyobb létszámú a csíksomlyói zarándoklat, a zsidóknál is egyre népszerűbb program a vallásos turizmus.

Ezért néhány éve a világban szétszóródott makói közösség felújíttatta a Herzl-síremléket, betonépítményt emeltetett fölé. Így aki most betér, nyugodtan imádkozhat, mécsesét nem fújja el a szél, és nem ázik el a kívánságcédulája, amit a sírba belemélyesztett ládába csúsztat, a többi mellé.

[namelink name="Glässer Norbert"] adjunktustól, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatójától, a téma kutatójától tudjuk, hogy a vértanú közbenjárását mindennapi ügyeikben várják a vallásos emberek. A cédulákon gyermekáldást, jobb megélhetést, gyógyulást kérnek, segítséget a család bajainak megoldásában. Szokás elhozni az ismerősök, rokonok céduláit. A vértanú sírjánál felhívják mobilon az otthon maradt rokont, a telefont kihangosítják, így az illető elmondhatja a kívánságát élőszóban is.

Az üzeneteket úgy kell majd eltemetni, mint az embert. A sírba mélyesztett ládában szaporodnak a kívánságok. Fotók: Bakos András

A vértanú sírjánál, ahová a gondnok engedett be minket, most is sok a mécses. A ládába még fér cédula, de körben is van néhány gépelt és kézzel írott héber szöveg. Ezeket az üzeneteket később úgy kell majd eltemetni, mint az embert. Jó lett volna találkozni zarándokkal, de mint megtudtuk, egy ilyen alkalom olyan, mint a rokonlátogatás. A kívülállónak nem biztos, hogy örülnek.

Van a városban még két ilyen „postaláda", a jángori temetőben, Vorhand Mózes rabbi és felesége, Ráhel sírjánál. Oda viszont esős időben nemigen lehet kimenni. A zarándokok, ahogy hallottuk, többnyire taxival jönnek, olykor éjjel, mert ahogy leszálltak a repülőről Pesten, rögtön autóba ülnek, útközben pihennek.

Makón az 1740-es években telepedtek le az első zsidók. Zömmel hagymakereskedelemmel foglalkoztak. A második világháború után hazatértek úgy látták, az új rendszer nem kedvez a vallásos életnek: tömegesen vándoroltak ki. Bécsben, Londonban, New Yorkban és az izraeli Kirjat Atában él sok makói. A négy itthoni temető mint a közösség térbeli emlékezete tartja össze őket. Létezik Makói Zsidók Világszervezete is, 1994 óta rendez találkozókat itthon.