Vasutasok makói ünnepe: népszerű volt a kézi hajtány és vasutas egyenruhák

- Szívesen lennék mozdonyvezető! - mondta a 12 esztendős Siha Lőrinc, aki vasárnap délelőtt a makói vasútállomáson felszállt egy vonat vezetőfülkéjébe, hogy megcsodálja a műszerfalat. Mint megtudtuk tőle, nagyon szereti a vonatokat, szoktak is vele utazni, legutóbb Budapestre váltott a család jegyet.

A vezetőfülke megtekintése volt az Állomás téri és vasutas nap egyik attrakciója Makón, de volt még nagyon sok – élvezték kicsik és nagyok. Meg lehetett nézni az állomás épületében a vasúttörténeti kiállítást, a vasutas egyenruhák bemutatóját, kézi hajtányra lehetett ülni, még alkalmi jegypénztárat is nyitottak. Terepasztalok is várták az érdeklődőket. A legnagyobb az apátfalvi nehézgépkezelőé, Szőke Istváné volt: 13 méter hosszú, a 4 vágányú vasútállomással rendelkező pálya hossza pedig ennek a háromszorosa. Az asztalon Magyarországon látható szerelvények kicsinyített másai futottak. - A szerelvényeket vásároltam, a növényzetet én készítettem, a vasútállomás makettje pedig 3 D-s nyomtatóval készült – mondta büszkén. Azt is elárulta: vasutas családból származik.

Az állomás téren, illetve közvetlen környékén közben vásározók kínálták portékáikat, egészségügyi szűrővizsgálatokat rendeztek, bemutatót tartottak harcművészek, tűzoltók és rendőrök, a színpadon pedig egymást váltották a szórakoztató produkciók. Ez volt a harmadik vasutasnap Makón – árulta el az állomásfőnök, Szlama Benedek. Toldi János, a körzet önkormányzati képviselője azt is elárulta, jó szívvel gondol vissza a vasútra gyermekkorából. - Középiskolás koromban, amikor a 424-es vonattal utaztam nap mint nap, megszoktam, hogy a táskámat bedobhatom az ablakon, és ráérek felszállni utána, mert nagyon lassan indult. Akkor ért meglepetés, amikor egy gyorsabb mozdonyt állítottak csatasorba. Feldobtam a táskámat, ahogy szoktam, aztán a vonat nélkülem ment el – nosztalgiázott.

A makói állomást érintve egyébként jelenleg mindössze két pár vonat közlekedik. A vasútbarátok továbbra is abban bíznak, hogy ha megépül a várva várt harmadik szegedi híd, nem csak a vasutasnapok alkalmával telik meg élettel a helyi váróterem.