TGM: Már csak a csodában bízhatunk - interjú

- Újra pártpolitikára adta a fejét. Miért? Mit szeretne elérni?
- Ez nem hagyományos pártpolitika. Magyarország politikai összeomlásának, s ezen belül az úgynevezett „baloldal" összeroppanásának körülményei között becsületbeli kötelesség olyan egyszerű elveket és gyakorlati követeléseket szilárdan képviselni, mint a társadalmi igazságosság, az egyenlőség, a tőketulajdon nélküli bérmunkások méltósága és politikai ellenhatalma, a gazdasági világválság körülményeinek lehetőség szerinti elhárítása a dolgozóktól, a nyugdíjasoktól, a munkanélküliektől, a segélyezettektől, a tanulóktól, a fiatal anyáktól...

- „Próbáljuk meg - akkor is, ha sok tekintetben bírálhatók és ügyetlenek vagyunk. Az ügy fontosabb a mi gyarlóságainknál, amelyeket majd igyekszünk menet közben kijavítani." - írja. Ez azt jelenti, hogy nem is akarja profi párt hatását kelteni a Zöld Baloldal?
- Isten őrizzen meg mindenkit a profi pártoktól, amelyek a Magyar Köztársaság Országgyűlésében a magyarországi összlakosság mintegy öt százalékát képviselik. A Zöld Baloldalnak egyetlen fityingje sincs, egyetlen főállású alkalmazottja se, támogatói többnyire munka után folytatják megbeszéléseiket és akcióikat. Még szerencse, hogy vannak közöttünk szabadfoglalkozásúak, nyugdíjasok és diákok.

- Egykori SZDSZ-es párttársai szerint ön különös szellemi változáson ment keresztül...
- Mintegy tíz éve kinyílt a szemem, és leszámoltam a liberális-demokratikus kapitalizmushoz fűződő illúzióimmal, de hát ez meglehetősen közismert. Méltóztassék körülnézni: az, hogy az elképesztő tudományos, technikai, gazdasági fejlődés ellenére a nyomorral kell szembenéznünk, hogy több mint egymilliárd ember éhezik, hogy az ökológiai katasztrófa a bolygó - de legalábbis a legtöbb növény- és állatfaj, továbbá az emberi nem - pusztulásával fenyeget, kielégítően bizonyítja ennek a rendszernek az irracionalitását. Ez az esztelenség az emberi elme és az emberi szív komoly munkája után kiált.

Tamás Gáspár Miklós: A kelet-európai polgári demokrácia halott. Fotó: Segesvári Csaba
- Marx és Lenin írásaira alapoz?
- Nem vagyok (sohase voltam és sohase leszek) leninista. A maguk egészében nem tartom inspirálónak az 1917-1923 óta kialakult „létező szocialista" rezsimeket, amelyek soha nem voltak (nem is lehettek persze) szocialisták, soha nem realizálták a szocialista munkásmozgalom hagyományos követeléseit: megmaradt bennük a bérmunka, az árutermelés, a pénz, a bürokratikus-politikai elnyomás, a szociális és kulturális egyenlőtlenség.

Ugyanakkor marxista vagyok, mint a „létező szocializmus" számtalan régi ellenfele. Sajnálatos, hogy Magyarországon - többek között éppen az 1989 előtti rendszer cenzúrája miatt - a modern marxizmus ismeretlen, mint ahogy most is ismeretlen a mai Nyugat-Európában, Észak- és Latin-Amerikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában hatalmas renszánszt átélő, új folyóiratok és könyvsorozatok, új mozgalmak, programok, projektek tucatjaiban kifejeződő marxi gondolkodás.

- Megütközést keltett, hogy a legutóbbi MSZP-gyűlésen elénekelték az Internacionálét...
- Bennem is megütközést kelt. A tőke pártja - amely legjobb esetben jobbközép tendenciájú polgári párt - ne énekelje az Internacionálét, adja vissza azoknak, akiket megillet. Abszurdum, hogy még ezt is el akarják venni az elnyomottaktól.

- Az MSZP-ről írta a múlt heti ÉS-ben: "Az MSZP a két hagyományos ősellenség, a hivatalnoki-jogtudó-értelmiségi elit és a hétszilvafás-bocskoros nemesség által fönntartott, mindenfajta patrióta közjótól, közérdektől, közügytől, közszolgálati éthosztól teljességgel idegen, nyerészkedő és parazita "szlachta", a "vármegye" írástudatlan, eldurvult bandériumának az érdekszövetsége." És a Fidesz?
- A Fideszről nem sok minden jut az ember eszébe. Komoly és terjedelmes része a magyar valóságnak, de érdekesnek nem mondható. Mindent elkövet, hogy olyasmiket lehessen majd állítani róla, mint én tettem az imént az MSZP-vel, de hála Istennek legalább azt nem mondja magáról, hogy „baloldali".

- És a harmadik erőként emlegetett Jobbik?
- A Jobbik nem harmadik erő. A Jobbik ugyan életveszélyes és visszataszító, de eszmekincse a hagyományos magyar jobboldal egyik vonulatának tovább torzítása, miközben éppúgy meg akarja szüntetni a népjóléti intézményrendszert, mint a neokonzervatív kormánypártok, félkormánypártok, s mint a Fidesz-KDNP „szakértői". Valódi harmadik erő, pontosabban: új erő kettő van - a Zöld Baloldal és a Lehet Más a Politika mozgalom (LMP), amely kedvenc vetélytársunk, sok közöttük a barátunk.
Az LMP jobban van eleresztve, talán ügyesebb, fiatalosabb és mozgékonyabb is, mint mi (sok sikert kívánunk nekik!), de számos kérdésben eklektikusabb és engedékenyebb, mint a Zöld Baloldal. Ugyanakkor a polgári keretek között maradó programjának sok értékes és hasznos eleme van. A két új erő avval is példát mutathatna mellesleg, hogy nem úgy „vitatkozik", mint a mai, rémséges parlamenti pártok.

Tamás Gáspár Miklós a Zöld Baloldal élén.
Fotó: Segesvári Csaba
- Alkalmasnak tartja Bajnait a kormányzásra?
- Olyan rossz, népellenes, merev és gondolat nélküli kormányzásra, mint elődei, ellenfelei, vetélytársai, kihívói a mai parlamenti keretekben - hogyne! Föltétlenül. Olyan politikára, amilyenre a magyar népnek szüksége volna, sem őt, sem a többieket. Az egész eddigi politikacsinálás van csődben úgy, ahogy van. Felejtsük el.

- Ha most lennének a választások a Fidesz csaknem kétharmados többséget szerezne. Jót tenne ez a mi kis demokráciánknak?
- A Fidesz-KDNP még ennél nagyobb többséget is szerezhet. A mai állás szerint, a mai magyarországi választási rendszerben akár nyolcvan-kilencven százalékot is. Ez nyilván nem volna jó, de ezt a többséget az MSZP, az SZDSZ és az MDF szerezte meg a „nemzeti konzervatív" jobboldalnak. Ugyanakkor a kelet-európai (így a magyar) polgári demokrácia halott. Nagyon sokat már nem lehet rontani rajta, mert amit el lehetett rontani, azt már elrontották.

Az MSZP (s az esetleg mégis bejutó SZDSZ) akkor se lesz hiteles ellenzék, ha netán a mostani helyzetből megjósolhatónál valamivel jobb eredményt ér el. Ki nem fogja kikacagni, ha majd a Fidesz-KDNP (vagy urambocsá a Jobbik) „szociális érzéketlenségét" vagy a szegények iránti bűnös közönyét bírálja majd? A magyarországi, a kelet-európai, a közép-európai helyzet logikája ma a szétzüllés, a dekadencia, a káosz és - „gyógyírként" - a tekintélyuralmi keménykedés és szívóskodás gusztusos együttese felé mutat.

Mi legalább jelképes kísérletet teszünk rá, hogy ezt a logikát megcáfoljuk, hogy a süllyedést megállítsuk. Hatalmunk, befolyásunk, pénzünk nincsen. Ha mégis elérünk majd némi eredményt, az csoda lesz. De már csak a csodában bízhatunk. De a mindenoldalú és teljeskörű válság ellenére se fogunk a fenyegetőzés, a bűnbakkeresés, a lejáratás, a piszkolódás, az áskálódás módszereihez folyamodni. Ebből elég volt. Mi szeretjük azokat a lerongyolódott és kiszolgltatott, becsapott és megtévesztett honfitársainakt, akik még csak jó szót se kaptak itt mintegy másfél évtizede.

Piros-fehér-zöld mezben

Több kisebb szervezet, párt Zöld Baloldal néven állít listát és indul a június 7-ére kitűzött európai parlamenti választáson. A tömörülés listavezetője Tamás Gáspár Miklós, akit új szerepkörében tegnap sajtótájékoztatón mutattak be Szegeden és Vásárhelyen. Havránek Ferenc, a Munkáspárt 2006 vásárhelyi önkormányzati képviselője megemlítette: választottjuk, amennyiben elegendő szavazatot kapnak, s kijut Brüsszelbe, nem pártokat fog képviselni, hanem az országot, piros-fehér-zöld mezben „játszik" majd. Tamás Gáspár Miklós elmondta: valamennyi parlamenti párt politikájával szembenállnak, igyekeznek összefogni az igazi baloldalt, hogy az ilyen érzelmű embereknek is legyen politikai értelemben vett otthona. Azt szeretnék, ha rajtuk keresztül a Kelet-Európában, Magyarországon legkiszolgáltatottabbak is hallathatnák hangjukat az Európai Parlamentben.