A krimi olvasni tanít

– Nem készültem műfordítónak – jelenti ki [namelink name="Nagy Gergely"], akinek nevét a Kakukkszó, Robert Galbraith krimijét olvasva fedeztük föl a könyv címnegyedívében. A Szegedi Tudományegyetem Angol Tanszékek adjunktusa nyolc éve kezdett angolról magyarra áttenni szövegeket. Eleinte csak enciklopédiába szánt szócikkeket írt. Az első irodalmi szöveg, ami a fordításában látott napvilágot, Charles Baxtertől A szerelem bősége volt. Tizenkilenc könyvvel később következett a Kakukkszó Robert Galbraith, vagyis [namelink name="J. K. Rowling"] tollából.

Strike, a magánkopó újjászületése

Meggyőző, ahogy a Harry Potter-sorozat világhíres írónője férfi álnevet választva teszi próbára szövegteremtő erejét, igyekszik kitörni az „ifjúsági szerző" skatulyájából – véli Nagy Gergely. Rowling gyermekirodalomból való szabadulásának első kísérleteként megírta az Átmeneti üresedést. Ezt úgy népszerűsítettek a kiadók, hogy ez „az első olyan regény, amelyet Rowling felnőtteknek írt". Az angol társadalmat, a kisváros nagy konfliktusait szociográfiai mélységgel megmutató regény mérsékelt sikere után nyúlt az írónő a krimi műfajához.

Tizenkilenc könyvvel később következett a Kakukkszó Robert Galbraith, vagyis J. K. Rowling tollából.
– A nyugati világ alapműfaja a krimi a múlt század 30-as, 40-es évei óta. A „valamit ki kell deríteni" alapképletre épülő krimi az olvasás metaforája. Hiszen jelekre figyel, ezeket szedi logikus rendbe, majd rekonstruálja a történteket a nyomozó, és ugyanezt teszi az olvasó is – fogalmaz Nagy Gergely.

Bűnügyi regényében követi a krimi klasszikus mintáit, újjáteremtette a magánkopó alakját Rowling, vagyis Robert Galbraith. Nagy Gergely szerint Cormoran Strike valójában Sherlock Holmes modern utóda. Strike a Kakukkszóban egy szupermodell rejtélyes halálának körülményeit deríti föl, miközben maga is veszélybe kerül – mint a Chandler-krimik főszereplője, Philip Marlowe, vagy a Hamett-féle hős, Sam Spade. De oldalán az olvasó London, az ottani divatvilág és a celebek életébe nyer bepillantást.

Kész a folytatással, a második Robert Galbraith-mű, A selyemhernyó fordításával Nagy Gergely. A könyv magyarul várhatóan idén a napokban kerül a könyvesboltok polcaira és az olvasók szeme elé, hogy Strike nyomozóval együtt kiderítsük: ki és miért végzett egy vitriolos tollú regényíróval.

Túllépni Harry Potteren

– Nincs „népszerű" és „magas" irodalom, csak „jó" irodalom – mondja Nagy Gergely, aki a Harry Potter-rajongók népes táborába tartozik. Elárulja: felnőttként is „falta" a hét kötetet. – A nagyobbik öcsémtől kértem kölcsön az első könyv angol eredetijét. „Fantasztikusan jó" – állapítottam meg az első ötven oldalon belül. Erről épp mostanában meséltem a kislányomnak, aki 9 évesen kezdte el olvasni Harry Potter történetét.

A fantasy-irodalomba is sorolt Harry Potter világa ismerős terep Nagy Gergely számára. Angolosként ugyanis a minőségi fikciós irodalom elméletét és gyakorlatát megújító J. R. R. Tolkienről írta a doktori dolgozatát.

– Újat hozott Rowling a Harry Potterrel. Világa más, mint amit az addigi fantáziairodalomból ismerünk. A stílus és a nyelv dominál az első 3-4 részben, míg a vaskos záró kötetekben a történet a fontos – érvel Nagy Gergely, aki egyetemi kurzust is indított Y-generációs tanítványai kedvenc hőséről. A szemináriumon olyan kérdésekre keresték a választ, mint például: A Harry Potter-sorozatnak mi a kultúrtörténeti háttere? Milyen műfaji párhuzamosságok adódnak? Mit mond a közösségekről és mit a média szerepéről?

Az alapkérdés: Mit gondolsz?

– Idegen nyelvből nem voltam különösebben jó. Mi még oroszt is tanultunk, de az angolt se kedveltem iskolásként – lep meg kijelentésével Nagy Gergely, aki a tanárképző szegedi I. számú Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolában kezdett barátkozni a nyelvvel. Annál több élménye kötődik az olvasáshoz és a szövegalkotáshoz!

A Harry Potter-sorozatról kurzust is tartott már a Szegedi Tudományegyetemen a J. K. Rowling álnéven írt krimijeit magyarra fordító Nagy Gergely. Fotó: Kuklis István
A könyv és az olvasás szeretete ugyanis magától értetődőnek számított a történész-muzeológus Nagy Ádám és a magyar–történelem szakos tanárnő, Fazekas Mária irányította családban. Így nem csoda, hogy kisdiákként nem egy felkapott „ifjúsági szerzőt", hanem Karinthy Frigyest nevezte meg kedves írójának Nagy Gergely. Figyelmét édesanyja irányította az akkor még létező és Szegeden kiadott Kincskereső folyóirat irodalmi pályázataira. Így ízlelte meg az írás, a szövegalkotás örömét.

– Ti mit gondoltok? „Mit jelent?" – ez volt a leggyakoribb kérdése ifj. Bibó Istvánnénak a középiskolai magyarórán. A tankönyvet az alapvető életrajzi adatok áttekintésén kívül nem használtuk. Annál többet beszélgettünk „a" műről. Mert kit érdekel a szerző? Nem lényeges, hogy „mit akar". Fontos viszont a mű, a kultúrtörténeti és filozófiai háttér. Összefüggésekbe ágyaztuk a szöveget, arról értelmezéseket készítettünk – érzékelteti Nagy Gergely, miért érzi meghatározónak a budapesti középiskolai irodalomórák emlékét, egyetemi oktatóként miért teszi föl ő is tanítványainak az inspiratív kérdést újból és újból a szöveg fölé hajolva: „Mit gondolsz, mit jelent?"