Szegény stadionok

Egy belső körlevél most felsorolja azokat a szavakat, amelyeket ezután kerülniük kell a minisztériumi munkatársaknak, ha ügyféllel tárgyalnak, és az egymás közötti beszélgetésben is. Az Emmi sajtóosztálya szerint az egységes szóhasználat „segíti a közérthetőbb megszólalást, és mutatja a kormányzati politika irányát".

Szegény helyett például azt kell mondani, rászorult, a szegénység: rászorultság, a fogyatékos: fogyatékkal élő. Ez biztosan korrekt így, a nyelvművelők egy része azonban most a haját tépi, a többi meg cigánykereket hány örömében, és mindnek igaza van. Attól, hogy rászorultságot mondunk, nem kezd fölívelni a nemzeti jövedelem, csak a diskurzus veszít egy árnyalatnyit az őszinteségéből. Mivel azonban az embernek fontos, hogy nyíltan beszélhessen, legalább azokkal, akikben megbízik, az Emmi munkatársai is ki fogják ejteni a tilalmas szavakat. Csak ez mostantól élmény lesz: közösséget teremt, cinkos, bizalmas hangulatot.

Ami nem újdonság. Legyen a kormányzati politika határozott irányú, a miniszteriális beszéd borzasztóan korrekt, a használt nyelv pedig nyilvánosan színtelenebb, titokban meg gazdagabb.

Azt azonban, hogy stadion helyett a minisztériumiaknak mostantól fedett sportlétesítményt kell mondani, először nem hittem el. Akad olyan munkatárs az Emmiben, aki nem értett egyet a felcsúti, a nagyerdei vagy a ferencvárosi beruházással? Megtörténhet, hogy ezt ki is mondta félhangosan, kávézás közben? Nem tudom elképzelni. Ha mégis, az illető jól teszi, ha mostantól meghúzza magát. Váljon észrevétlenné a többiek számára, mielőtt még terhes lenne.

Vagy várandós.