5 vérfagyasztó középkori kínzás

1. Kínai harang

Több mint ezer éves Távol-Keleti találmány, de még a huszadik század elején is alkalmazták. Az elítéltet beültették egy harangba, majd a bírák által kiszabott számú ütést mérte a hóhér és segédje a harang testre. A következmény borzalmas volt: a delikvens elvesztette a hallását, a pokoli zene pedig az idegrendszerét sem kímélte, elharapta a nyelvét, őrületében szétmarcangolta a saját arcát. Ilyenkor hagyták még egy kicsit szenvedni, majd sor került a kivégzésre, karddal lecsapták a fejét.

2. Kilencfarkú macska

Jellegzetesen angol találmány, először a tizenhetedik században alkalmazták, főként hajókon. A 9 hosszú kötélpászmából álló eszköz hatásfokát növelte a fonatokba rögzített számtalan éles és hegyes szegecs. A kilencfarkú macska egyszer használatos tárgynak minősült, amelyet a büntetés végrehajtása után mindig eldobtak, a rátapadt vérrögök ugyanis a következő használat során a felszakadó sebekben fertőzést okozhattak. Az ütések száma 6-tól 100-ig terjedhetett, melyet mindig a függelemsértés súlyától függően mérték ki. Az ütlegelésnek egyetlen szabálya volt: a korbácsolónak mindig olyan testhelyzetet kellett felvennie, amely által tudta fokozni a csapások erejét.

Kilencfarkú macska.
3. Vízkúra

Az inkvizíció alkalmazta erőszeretettel, több variációja is létezett. A legegyszerűbb a közönséges fullasztás volt. Az áldozat fejét a vezető hóhér vezényszavára a hóhérinasok a vízzel teli dézsába nyomták, majd meghatározott ideig a víz alatt tartották. Fejlettebb változatához kötél és csiga szükségeltetett. Ilyenkor a vádlottat lábánál fogva felkötötték, majd fejjel lefelé lógatva mártogatták a vízbe. De volt olyan vízzel végrehajtott kínzás is, amikor a delikfenst levetkőztették, padhoz kötötték, szájába tölcsért nyomtak, és azon keresztül juttatták a szervezetébe a vizet, amelynek mennyisége akár 10-15 liter is lehetett. A folyadék szétfeszítette a gyomrot és felpuffasztotta a hasat, ezáltal pokoli kínokat okozva.

4. Strappado

Az inkvizíció egyik legförtelmesebb találmánya mindössze egy kötélből és egy csigából állt. Az áldozat két karját a háta mögött, a csuklójánál összekötözték, majd ezeknél fogva a lehető legmagasabbra felhúzták a levegőbe. Ekkor a kötelet elengedték. Az illető lezuhant a padlóra, esését azonban, mielőtt a magatehetetlen test a padlóhoz csapódott volna, megállították, hogy minél nagyobb terhelés érje a váll és a könyök izületeit, illetve izmait.

Strappado.
5. A kút

A feltételezett vétkest egy akkora verembe rakták, amely mélységében pont a feje búbjáig ért, és csak annyira volt kiszélesítve, hogy ne tudjon benne megmozdulni. Aztán otthagyták napokig étlen-szomjan, míg az ellene felhozott vádakat be nem ismerte. Mivel az üreg szűkössége nem tette lehetővé sem a mozgást, sem az alvást, a kútba vetett személy borzasztó kínokat élt át: izomgörcsök, légzési nehézségek, keringési zavarok, illetve az alvás tartós hiányából eredő pszichikai zavarok léptek fel.