Parlamentben szoptatott, szabályokon változtatott

Genderelmélet

A genderelmélet szerint a női és férfi sztereotípiák nem alapozhatók meg a biológiával, ahogyan a nemi szerepekre történő meghatározás sem igazolható a testi felépítés által. Eszerint tehát a társadalmi nem (gender) a társadalom által elvárt szereprepertoár. Ezt a szereprepertoárt a nevelődés során sajátítjuk el. Például amikor a lányoknak babát, a fiúknak játék katonákat ajándékoznak, vagy a szülői, rokoni figyelmeztetések, amelyek a lányokat kedvességre, a fiúkat határozott érdekérvényesítésre intik. Ezek a jelenségek mind azt szolgálják, hogy a gyerekek beletanuljanak az életük végéig játszandó nemi szerepekbe, s világosan utalnak a nemi szerep tartalmára és egymáshoz való viszonyukra.

Az ausztrál szenátor nemrégiben megtette azt, amire még nemigen akadt példa: a parlament plenáris ülésén szoptatta pár hetes csecsemőjét. Larissa Waters zöldpárti képviselőnő több nő és anya kollégát szeretne látni a parlamentben. Fontosnak tartja, hogy mindenkinek elérhető legyen a rugalmas munkahely és a gyermekvállaláshoz megfelelő körülmények.

Nem ő volt az első, aki az ausztrál parlamentben etette meg babáját: kollégája, Sarah Hanson Young 2009-ben hasonlóval próbálkozott, akkor azonban az őrök kivették a kezéből a gyermekét, és kivitték a helyiségből. Botrány lett, de végül mégiscsak sikerült elérni, hogy megváltozzanak a szabályok. A szoptatás egyébként más nemzeti parlamentekben is kényes téma.

„Renitens" nők

– Függetlenül attól, hogy a szerepkonfliktus-e a legjobb megoldás, ezek a bátor kezdeményezések reagálnak arra a problémára, hogy a társadalom és annak intézményei „férfiarcúak" – mutat rá Antoni Rita. A Nőkért Egyesület elnöke hozzáfűzi: – E „renitens" nők remélhetőleg közelebb visznek bennünket egy olyan világhoz, amelyben mindenki számára egyértelmű, hogy a nők akkor sem szűnnek meg önálló személyek lenni, ha anyává válnak, és amelyben a nők jelenléte a nyilvános szférában és a vezetésben nem kuriózum, hanem természetes, így a társadalmi intézményeket ennek megfelelően alakítják – érvel az aktivista, akinek célja a nemek egyenlőségével összefüggő szemléletformálás.

A második képen egyedül dr. Dirner Gusztáv, akinek a kezdeményezésére 1911-ben megalakult a Férfiliga a Nők Választójogáért. Budapesti orvos, nőgyógyász volt, a Bábaképző Intézet igazgatója.

A beszélgetésnek nem csak az említett esett adott apropót. Néhány hete ugyanis nagy port kavart, hogy Szaúd-Arábiát – ahol az arab országokon belül talán a legkevesebb joguk van a nőknek – beválasztották az ENSZ Nőjogi Bizottságába. Szakértőink azonban rávilágítanak, ide nemcsak az érdemek miatt lehet bekerülni, talán még fontosabb, hogy pont ilyen módon nyílik majd arra lehetőségük a muszlim nőknek, hogy harcoljanak a jogaikért.

 Nem kapnak szót a nők

 – Én sosem fogom azt mondani, hogy ez baj. A mohamedán és muzulmán hit nagyon sokféleképpen működhet. Mi van, ha ezzel jobb lesz? – veti fel a kérdést Barát Erzsébet. A Szegedi Tudományegyetem docense és a Gender Studies Track igazgatója rámutat: – Érdemes megnézni, hogy hazánkban a jobb, világibb körülményekhez képest is mennyire nem kapnak szót a nők. Mennyire intézményesült gyakorlatok és automatikus szokások szerint élünk. Jó példa erre, amikor nemrégiben a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén egy akadémikus kutatónőt, a tudományos társaság teljes jogú tagját megkérték – ő volt az egyetlen nő a teremben –, hogy a rendezvényen készítsen elő valamit. Nagyjából olyan szerepet játsszon el, mint valamelyik szerencsejáték-sorsoláson a „díszletként használt" nők. Elgondolkodtató, hogy milyen közegben mit társítunk egy nőhöz. És mi, nők sokszor intelligensen beilleszkedünk a velünk társított szerepbe. Egyébként sokszor ezekbe bele sem gondolunk, hiszen rutin.

 Az egyenlőség szikrája

– A finn nők szavazati jogát már 1907-ben törvénybe iktatták, és az első választások alkalmával rögtön be is választottak 19 nőt a parlamentbe, akik ráadásul nem simultak párt(férfi)érdekekhez, hanem női érdekek mentén kezdtek el tevékenykedni – avat be Antoni Rita, amikor arról faggatjuk, mely társadalmak állnak a legközelebb ahhoz, hogy nő és férfi egyenlő legyen. A Nőkért Egyesület elnöke hozzáteszi: – Ezt azzal szokás magyarázni, hogy a finn társadalom a miénknél sokkal szolidárisabb. Arra is próbálunk választ kapni: mi a titkuk?

– A kölcsönös segítségvállaláson túl egy 2014-es médiakonferencián más érdekességeket is felismertem. Itt a nemek és a média viszonyáról, és a médiabeli szexizmusról volt szó. Finn és norvég előadók is beszéltek a témáról. Szóhoz sem jutottunk a döbbenettől, hogy ők tudatosság, női öntudat és érdekérvényesítés tekintetében mennyivel előrébb tartanak, mint a magyar nők, és ami a legfontosabb: a teljes egyenlőség náluk sem valósult még meg, de ők azt a magyar helyzethez képest sokkal kisebb mértékű szexizmust is keményen szóvá teszik! – magyarázza a szakember.

A harmadik képen (szemüveges) dr. Márkus Dezső jogász, a Férfiliga aktív tagja.

Csak gyanakszik, de arra gondol, hogy a „titok" része lehet az is, hogy a skandináv férfiak talán jobban hajlandók egyenrangú embernek tekinteni nő honfitársaikat. Magyarországon is volt a feminizmust támogató férfiaknak hagyománya (Férfiliga a Nők Választójogáért – neves orvosok, tudósok, jogászok részvételével), de ez sajnos nem gyökeresedett meg, tombol a macsó gőg és a nők hagyományos nemi szerepekre korlátozása – mondja az aktivista.

Kell, hogy legyen esélyegyenlőségi tervezet

A hetvenes évek óta a modernista világban, a Föld északi felén lévő országokban, elvileg számos állami intézményben, illetve a magántulajdonban lévő cégeknél is kell, hogy legyen esélyegyenlőségi tervezet. Mégis létezik üvegplafon, azaz ugyanazért a teljesítményért kevesebb fizetést kapnak a nők. Az említett tervezet betartatására ugyanis a legtöbb helyen nincsenek szankciók – tudjuk meg Barát Erzsébettől, aki egy példát is mesélt arra, hogyan lehet betartatni egy ilyen szabályt: – Az egyik spanyol egyetemen, ha ugyanarra a pozícióra, ugyanazokkal a képességekkel és tudással egy nő és egy férfi is pályázik, a nőt kell felvenni. Ha nem így tesznek, a következő támogatásoknál, pályázatoknál ez az intézmény rosszabb pozícióból indul a versenyben.

 Segélyközpontok szerte a világon

– Az utóbbi években relatív fejlődés figyelhető meg itthon, egyre több a feminista csoport, honlap és blog. Mindenki más és más közönséget tud megszólítani. Így egyre több embert érünk el – mutat rá Antoni Rita, aki azt is elárulta, kik a kedvencei a női jogokért küzdő aktivisták közül: – A lányok oktatáshoz való jogáért küzdő Malala és a globális feminizmust képviselő Eve Ensler a kedvencem (könyveinek egy része magyarul is megjelent). Utóbbi mozgalma, a V-Day több segélyközpontot tart fenn szerte a világon: a kongói háborús nemi erőszak áldozataitól az afrikai nemiszerv-csonkítás elől menekülő lányokon át a kizsákmányolt kínai munkásnőkig és a munkahelyi szexuális zaklatás áldozatául eső középosztálybeli nyugati nőkig a legkülönbözőbb helyzetű nőknek igyekszik segíteni és a globális női szolidaritás eszméjét közvetíti.

Muszlim feminizmus

– A muszlim feminizmuson belül kiemelendőnek tartom a Women to Drive és a My Stealthy Freedom nevű kezdeményezéseket. Előbbi a nők autóvezetéshez való jogáért küzd, utóbbi pedig a kötelező hidzsábviselés eltörléséért – magyarázza Antoni Rita, aki a témában az utóbbi évek legfontosabb könyvét is figyelmünkbe ajánlja: Mona Eltahawy: A fátyol fogságában.