A démonok halhatatlansága

Szabad volt-e Josef Mengele pusztán azért, mert sosem fogták el és vajon elnyerte volna-e méltó büntetését pusztán azáltal, hogy a vádlottak padjára állítják? Gyurkovics Tamás azonos című regényéből Perjés János mutatta be a Mengele bőröndje című monodrámát.

Egyes szám első személyben vall nagyságnak hitt középszerűségről, bűnökről és bűnhődésekről, Mengele magyar áldozatairól és bűntársairól, és egy soha elő nem került bőröndjéről.

Perjés János mutatta be a Mengele bőröndje című monodrámát. Fotó: Bertleff András

A Spirit Színház egyedi szerkezetű ősbemutatója arra mutat rá, hogy vajon mivé lehetnénk korlátlan hatalom birtokában? Fikció és valóság keveredik a műben és Mengele fantáziájában is, egészen a megdöbbentő végkifejletig, mikor az életét kétféle módon fejezi be: ahogy megtörtént, és ahogy megtörténhetett volna.

Valóság és fantázia keveredése

– Mint a színház igazgatójának megvan az a jogköre, hogy előadásokat választ és szerepeket oszt. Miért választotta ezt a darabot és miért osztotta magára Mengele szerepét?

– Minden előadást én választok és én is osztom a szerepeket. Nagyon vágytam arra, hogy a regényből készült darabot bemutassuk. Én csak olyat játszom, még ha én osztom a szerepet, akkor is, amiben mondanivalóm van, vagy olyan mű, amihez sok közöm van.

 – Mi ragadta meg a regényben?

– Történelmi valóság és zseniális fantázia keveredése. Hogyan él száműzetésében a náci bűnöző? Mennyire van tisztában tetteivel? Keres-e felmentést? A Dél-Amerikában eltöltött évek mindennapjainak filmszerű eseményei peregnek, bemutatva a valódi környezetet és a szintén menekült „hétköznapi" náci közösségek gondolkodását és életvitelét. A szerző pontosságát mutatja, hogy a CIA aktáiba is betekintést nyert írói munkája során. A monodráma egyes szám első személyben vall nagyságnak hitt középszerűségről, bűnökről és bűnhődésekről, Mengele magyar áldozatairól és bűntársairól – egy rettenetes élet soha elő nem került bőröndjéről, amelyet mindannyian cipelünk ma is... Nagy öröm, hogy a regényíró közreműködésével készült szöveget éppen a Spirit Színház mutathatja be elsőként – felkavaró és szembesítő, emberi és embertelen kalandozások, belső és külső utazások során.

Narcisztikus hatalmi mámor

– A monodrámával mi a mondanivalója igazgatóként és színészként?

– Azt gondolom, hogy a mai világ Mengeléi közöttünk élnek. Nem lehet tudni... Lehet, hogy a szomszédunkban lakik egy Mengele, vagy egy potenciális Mengele. Elvadult a világ. Ha valakinek – aki nem tehetséges, de feltörekvő, aki nagyon narcisztikusan egoista és nem is túl okos, és senki nem áll az útjában – korlátlan hatalmat és lehetőséget adnak a kezébe, akkor ő sok bűntettet elkövetne és el is követnek egyes emberek.

Napjainkban a környezetünkben is vannak moráltalan, hatalmas egóval előreszáguldó emberek.

– Az előadásnak a dramaturgiája feltételez egy történelmi tudást, egy megtapasztalást erről a sötét korról. Ennek híján akár még egy lelkesítő darab is lehet. És a mai világban ez roppant veszélyes.

– Pontosan. Nekem mint színésznek az elsődleges célom, hogy nem negatív embert kell játszani, hanem mindenkinek a saját igazságát és úgymond a szerethetőségét. Azokat a dolgokat kell megmutatni, amit ő hisz magáról. A cselekedeteiből, a mondataiból, az összes reakciójából, meg a karakterformálásból a nézők aztán azt vonják le, amit le kell vonniuk. De nekem hinnem kell az ő igazában. Ezért választottuk azt a dramaturgiát...

– Ön egy meggyőződéses jó embert játszik?

– Azt, hogy jó vagy rossz, nem én döntöm el. Én az igazamat játszom ebben a darabban, illetve Mengele vélt igazát. Mondok egy ellenpéldát. Játszom a Mario és a varázslóban Cipollát, aki egy gonosz ember. Ellentétben Mengele figurájával, aki meggyőződéssel hisz abban, hogy ő képes gyógyítani, ő a birodalom legnagyobb orvosa és elszakították a tudományt szolgáló munkájától.

Bárhol megjelenhet ismét

– Színészként mennyire tudja magára venni, majd letenni a szerepet? Ez a gonosz nem irodalmi fikció, hanem történelmi realitás.

– Egy ilyen előadásban az a nehéz, egy ilyen kicsi közegben, ahol 60–100 ember ül szemben velem, olyan energiát bocsátok ki, ami hat az emberekre és átmegy rajtuk. Egy ilyen közeli szituációban visszakapom az emberektől, amit gondolnak, éreznek. Előadás közben ezzel nem tudok mit kezdeni, de érzem. A nézők mindegyik előadáson szó nélkül, tapintható érdeklődéssel és feszültséggel figyelnek.

– Igazgatóként mi a küldetése ezzel a darabbal? Vegyük észre a démonok halhatatlanságát?

– Igen. És tanuljunk a múltból. A kollektív emlékezetbe bele kell vésni a múlt szörnyűségeit. A színháznak az is a feladata, hogy ne feledkezzünk meg arról, aminek nem kellene megismétlődnie újra. És ehhez olyan kérdéseket is fel kell tennünk, hogy mi a környezet felelőssége abban, hogy egy középszerű orvos és nárcisztikusan megrögzött, torz személyiség útja egyenesen, korlátok nélkül vezetett, vezethetett a tömegmészárlásig. Mengele megtestesít egy példát, egy beteg típust, aki bárhol megjelenhet ismét. A potenciális Mengelék köztünk járnak.

Német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa. A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté. 1949-ben szökött Dél-Amerikába. 1979. február 7-én a tengerben fürdött, amikor infarktust kapott és meghalt. A Sao Paulo szövetségi államban található Embu das Artesben, Wolfgang Gerhard néven temették el. A család, amely befogadta, egészen 1985-ig megtartotta a titkot, sírhelyét csak ekkor fedték fel.