Kovács Patrícia - A kihívások éve volt

A szerelem vagy van, vagy nincs

– Korhatáros a szerelem? Mit gondolt erről a forgatás előtt?

– Nem, és most sem gondolom annak. Nem hiszem, hogy a szerelemnek neme, kora, bármije lenne. A szerelem vagy van, vagy nincs, a korhatáros jelzőt csak a külvilág aggatja rá. Az emberek könnyen ítélkeznek, főleg, ha másokról van szó. Ebben a sorozatban sem kérdés, hogy a két főszereplő egymásnak lett kitalálva, de a tizenhárom rész arról fog szólni, hogy vajon tényleg működik-e közöttük a dolog, és hogy a környezetük torkán lenyomják ezt a szerelmet.

– Egy ilyen kapcsolatban az a legnehezebb, hogy mit szólnak hozzá mások?

– Szerintem igen, mert ha két ember szerelmes, mint ahogy ebben a filmben is, akkor megpróbálnak összecsiszolódni. Ez nem könnyű, mert azért tizenöt év sok idő, rengeteg élethelyzetben kiütközik a köztük lévő korkülönbség, de nagyon sokat dolgoznak azon, hogy felnőjenek egymáshoz. Pontosabban, hogy a fiú felnőjön Eszterhez, ő meg elhiggye, hogy képes erre. Mindeközben ott a másik probléma is: iszonyatos nyomás alatt vannak a barátaik meg a családtagjaik által.

– Hogyan közelítette meg Eszter karakterét?

– Elég könnyen, mert alapvetően is sok mindenben hasonlítunk. A rendezők, producerek, írók azt szerették volna, ha minél inkább otthonosan mozgok ebben a szerepben, nagyon sok szöveget átírtunk úgy, ahogy a legkönnyebben jön belőlem. Egyáltalán nem akarták azt, hogy én valami karaktert játsszak el, hanem Eszter legyen olyan, mint amilyen akár én is lehetnék egy ilyen helyzetben.

Fotó: TV2

– A magánélete azért is rendhagyó Eszternek, mert az exanyósával neveli a gyerekeket. Milyen ez a viszony?

– Azt nem mondanám, hogy kifejezetten rossz, mert Eszter – mióta nyolc éve elhagyta a férje – iszonyatosan sok segítséget kap tőle a gyerekek felnevelésében. Azt hiszem, alapvetően szeretik egymást, de rengeteg vita van köztük. Főként, miután a tizenöt évvel fiatalabb fiú bekerül az életükbe. Akkor a Bánsági Ildikó által játszott anyós nagyon elkeseredik és kiborul, mert neki az a célja, hogy valahogy összeédesgesse Esztert a volt férjével.

– Nyilatkozta, hogy a forgatás felkészítette arra is, milyen lesz majd, ha a kislánya kamaszkorba lép.

– Remélem, hogy Hannával jóban fogunk maradni, és ugyanilyen kiegyensúlyozottan tudjuk majd egymást átsegíteni a kamaszkor nehézségein – mert az mindenkinek nehéz, a gyereknek és szülőnek is. Egyébként nagyon élveztem a forgatást a sorozatbeli gyerekekkel, akkor is, ha ez mindig egy érzékeny feladat. Mert amellett, hogy nagyon szereti őket az ember, a stábnak mindennap tudatosítani kell bennük azt, hogy ez egy kőkemény munka, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk is, mint a felnőttekre. Nehéz szigorúnak lenni velük, és nem elérzékenyülni, különösen egy éjszakai forgatáson. De azt hiszem, hogy jól jöttünk ki mindenből, biztos vagyok benne, hogy ezeknek a srácoknak semmi nem jelentett problémát.

Idén belefeledkezne az ünnepbe

– Nyáron és ősz elején forgattak. Mennyire volt sűrű az az időszak?

– Húzósabb volt annál is, mint ahogy elképzeltem, pedig felkészültem arra, hogy kemény menet lesz. Júliustól szeptemberi végéig forgattam, átlagban heti hat napot, közben játszottam a nyári szabadtéri színpadokon. Nagyon megterhelő volt a családomnak, a kislányomnak, bár szerintem Hanna jött ki az egészből a legjobban: nyár, Balaton, program, program hátán. Az hiszem, én még mindig nem hevertem ki...

– Decemberben jut ideje a pihenésre?

– Nagyon érdekes, hogy az elmúlt tíz évben minden karácsonykor játszottam, most lesz az első olyan alkalom, hogy három-négy napon keresztül nem kell majd a színházba mennem. Úgyhogy most nagyon várom az ünnepet, szeretnék egy kicsit belefeledkezni.

– Élvezi a lakás dekorálását, az ünnepi sütés-főzést?

– Inkább azt élvezem, hogy a gyerekem milyen boldog lesz ettől. De valahogy karácsonykor én is inkább gyerek maradok, mert anyukám egy igazán csodálatos szakács, családi fészket őrző tünemény, és ő egészen elképesztő, szép karácsonyokat csinált nekünk egész életünkben. A lányom születéséig még fát sem díszítettem, mert azt is mindig anyukám akarta megtenni, nálunk ez a szokás. Néha eszembe is jut, hogy a karácsony azért a gyerekeknek az igazi...

– Hogy áll a vásárlási lázzal?

– A lehető leggyorsabban megyek végig minden bolton, nagyon nehezen veszem rá magam arra is, hogy elinduljak. Igyekszem mindig előre kitalálni, mit akarok, és azt hol tudom megvenni, majd reggel odamenni, hogy elkerüljem a tömeget. Nagyon nem vagyok egy vársárlós típus.

Többféle nőt látnak benne

– Egy hónap maradt az évből, hogyan tekint vissza 2017-re?

– Ez egy nehéz és intenzív év volt. Szakmailag két nagyon fontos dolog történt az életemben, az egyik, hogy az Orlai Produkcióval bemutattuk a Novák Eszter rendezte Vőlegény című darabot. Nagyon bonyolult szerepet játszom benne, ami nagy kihívást jelentett nekem. A másik pedig a Korhatáros szerelem forgatása volt. Nagyon örültem annak, hogy megkaptam ezt a szerepet, majd aztán borzasztó feszültség és nyomás volt rajtam, amikor elkezdődtek a felvételek. Azért, hogy vajon miként sikerül majd, mert egy ilyen sorozat rengeteg emberhez eljut, egy átlag magyar mozifilm soha nem ér el ekkora tömegekhez. Szóval ez nagy felelősség.

– Az interjúra készülve nekem folyton az járt a fejemben, hogy a Félvilág Mágnás Elzája után mekkora váltás Eszter szerepe…

– Nagyon szeretek egészen más alakokat magamra húzni. Borzasztóan boldog vagyok attól, hogy a rendezők többféle nőt meglátnak bennem és el tudják képzelni, hogy – például Mágnás Elza után – el tudok játszani egy egyszerű, hétköznapi családanyát. Ez nekem egy nagy visszaigazolás, igyekszem is erre rászolgálni.

– A sorozatban lesz majd, aki sírással próbálja meghódítani. Önt mivel tudja levenni a lábáról egy férfi?

– Azt hiszem, azzal, ha szórakoztatni tud. Én azt az állapotot, hogy unatkozom, egyszerűen nem bírom elviselni. Szeretem, ha egy férfinek van humora, és az is vonz, ha ellentmondásos.

– Ez utóbbi önre is jellemző?

– Szerintem nem, lehet, hogy épp azért vonz. A férfiaknak jobban áll, ha ellentmondásosak, a nőknek kevésbé. Én minden szélsőségemet, ami egyébként bennem van, kiélem a színházban.

Cikkünket a kéthetente kedden megjelenő Lilla magazinban találják.